Csendből léptél elő,
fényes volt hajad,
szoknyád, mint a szellő,
színe, mint a nap.
Talán nem is látlak,
rezgés vesz körül,
s mint perzselő nyárban
délibáb repül.
– Talán e vibrálás,
vagy csak messzi hang
édes észlelése,
fuvola futam -.
Lehet csak álmodtam,
vagy tréfát űz velem,
egy játszi tündér lányka,
s most kacag édesen.
10 hozzászólás
Kedves András!
Remek verset hoztál megint, mint mindig.
Olyan lágy, selymes, igazán tetszett.
Üdv: József
örülök, hogy tetszett, kedves József
köszönöm
Könnyed, kedves…és nekem olyan tavaszinak tűnt… és persze tündéri is! 🙂
Üdv: Gy.
Játékosan szép!:-))
Szeretettel:Selanne
Nagyon szép vers, csodálatos sorok.
Szeretettel: Rozália
Hát bizony tündéri a jelenség:)
köszönöm, kedves Gyömbér
Köszönöm, kedves Selanne:)
Örülök, hogy tetszett, kedves Rozália 🙂
Szinte látni, hallani lehet e jelenést,
Olyan érzékletes a soraidból előtünő kép.
Szép!
köszönöm, kedves Dóra 🙂