A hókristály fényt ereszt rám,
tükröz, amint csík rávetül,
kint a huncut hideg felráz,
cirógatás hajol belül.
A télnek nyoma tétova,
fagyot meneszt a hő, sugár,
napnak támad így létjoga,
felmelenget, mint szőr, subák.
Hagyja, éj harcot veszítsen,
arca mosolyt karcol, derűt,
táplál, simul, ahogy Isten,
s ha fáznék, a szívembe fűt.
Érlel bennem kontúrokat,
lángjával ölel, már becéz,
ringat, szelíden súg, fogad,
mit félbehagytam, ép, egész.
16 hozzászólás
Kedves Andrea !
Nagyon örülök, hogy versem megihletett, gratulálok alkotásodhoz ! Tetszett !
Szeretettel: Susanne
Kedves Susanne!
Én köszönöm a te versed, hogy ihletett adott. További jó alkotást neked!
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Nagyon szép természeti képekbe
´ültetett´érzések!
A´Téli reggel´,reggelek…
csodaszép keretben díszelegnek!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Köszönöm, kedves sailor, örültem neked!
Üdv,
A.
Köszönöm, kedves sailor, örültem neked!
Üdv,
A.
Igen szép vers. A második két versszak talán jobban sikerült az első kettőnél – legalábbis én így érzem:)
Gratulálok: Klári
Szia Klára!
Kedves vagy, köszönöm, hogy megosztottad véleményedet.
Üdv,
A.
Kedves Andrea! Szép hangulatot írtál le a természet képeivel. Tetszett.
Üdv.: Rudy
Köszönöm kedves Rudy, örülök, hogy tetszett.
Üdv,
A.
Szia A.! 🙂
Minden képet elképzeltem, és egyáltalán nem volt tőlük télies a hangulatom. Sokkal inkább sugárzott a versből az, hogy kisvártatva tavasz jő, a kis csacska fuvallatokkal. 🙂
Talán homokba dugtam a fejem? 🙂
Nagyon tetszett, mert kivételesen éltető, mert életmentő ereje van. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm, hogy benéztél. kedves tőled. Valóban, a címe nem a legjobb, mert ez a reggel inkább a tavasz felé kacsint már. Ha van jobb ötleted, vagy bárkinek, megfontolandó.
Üdv,
A.
Hááát, én nem is írtam azt, hogy rossz lenne a cím, meg se említettem, de most elgondolkodtam. 🙂
Elolvastam még néhányszor amolyan kankalinosan, és ugyanilyen kankalinosan kiszúrtam két dolgot. Ha én írtam volna ezt a verset, akkor a címe ez lenne:
1. Fényt ereszt
2. Kontúrok
… de ezt a verset nem én írtam. 🙂 Viszont ha már szóba hoztad, térjünk ki picinykét a címre.
🙂
Ha átgondolod, akkor te is arra jutsz, hogy sablonos. A vers nem az. Szóóóval… eme költemény ordítozik és esdekel egy hozzá méltó címért. 🙂
Nem az én kettőm az!!!
Bennem így összegződött, aztán ennyi. A cím nagyon fontos. Magába szívja a tekinteted, ha elég mélyen figyelsz. 🙂
Próbáld ki! Különleges élmény, elhiheted! Nem először meresztgetem szemeim az árulkodó szavakra. 🙂
Bennem így működik. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Épp ez az, kedves Kankalin. Persze, persze… Alig volt időm a válaszra, plusz a verset se tudtam átolvasni, kívülről meg nem tudom.
Szóval Te a címet meg se említetted. Ellenben én úgy éreztem, nem az igazi. Több annál. Mert a tavaszvárás már a küszöbön várakozik, az ember vágyakozik, és mi más lenne a következmény, mint az az édes cirógatás, az örök körforgás, kitörés a tél sűrű, sötét masszájából…
A Fényt ereszt… pont jó, rávilágít a lényegre, és nem is sablonos, igen. Szuper.
Üdv,
A.
Szia Andi!
Olyan félbehagyotnak tűnik. Elolvastam a végét és arra gondoltam. Akkor mi van?
Lesz folytatás? Amúgy tetszik.
Ági
Kedves Ági!
Ez különös. Szerintem az egész nem félbehagyott. Én meg így vagyok vele.
De ha azt vesszük, mind a 4 évszak csak része a nagy körforgásnak. Az élet rendje ez. Tulajdonképpen az a végtelen egész. De ez már filozófia… 😉
Ha akarod, folytathatod, pl. bemutathatod, hogy várod már, hogy a tavaszból nyár legyen… 😉
Üdv,
A.
Ó dehogy folytatom, de ha Te írnál folytatást érdekelne. Bár nem kívánság műsor 🙂 Tudom.
Üdv:Ági