felszúrva már a csillagok,
vágtatunk sértett méltósággal
mi, emberekből lett szarvasok.
Patáink allatt roppan az ág
repül a szárat, rőt avar.
Messze még az ösvény vége,
s mindent tejfehér köd takar.
Őszi futás, remegő pánik,
tajtékos testünkön kiüt a láz,
szemünkben ősi félelem izzik,
nincs az az Isten, ki ránk vigyáz.
De futásunk már egyre jobban
farkasok diktálta vágta,
jajj, csak sor ne kerüljön
újabb változásra,
fog-csattogtatásra
ordas-vonyításra!
3 hozzászólás
Remek ez a versed is Zsuzsi… van egy szonettem majd egyszer felteszem, én egy őz szemével néztem a világot akkor…
Éva
Köszi, Évikém, és kíváncsian várom! Puszi: zsuzsa
“remegő pánik”….ez nagyon tetszett! Istent lehetne kisbetüvel írni, mert ha nem Istenről van szó, hanem általánosan istenségről,hogy “nincs az az isten(ség)”-mint felsőbb égi hatalom,akkor szerintem nem kell nagy betű. Így nagybetüvel nekem furcsa-hit kérdés lesz,mert isten nagy I-vel a hívők számára létezik….stb. Amúgy meg csodálatosak a képek!