Láthatod, ez már nem az a világ
Mondhatsz magadról ezernyi mást
Ami közel sem az igazság, csak
Kitalált, ócska hazugság,
S úszhatsz benne, mint darázs a mézben,
De majd összesűrűsödik körülötted
Örvénybe csurog, s lehúz, megfojt,
Kiabálhatsz bármerre,
Nem hallja meg senki sem,
Én sem…
Nő az agresszióm, és
Egyre inkább haragszom, mert
Egyre csak körbeölel a végtelen
Fekete mocskos szurok, benne
Szorít a sok hazugság-hurok
S ha színtiszta vízre vágyom,
Remélek, hogy arcodban megtalálom,
De kiabálhatok bármerre,
Nem hallja meg senki sem,
Te sem…
2 hozzászólás
Érdekes… jó képek vannak benne… bár itt-ott túlmagyarázol:
"Ami közel sem az igazság, csak
Kitalált, ócska hazugság," … az első sor lefedi a másodikat is, nem kellett volna még azt is odaírni, h ha nem igazság, akkor hazugság…
ja, és ha nem használsz a vers nagy részén rímeket, akkor a szurok-hurok és a vágyom-megtalálom párokat sem kellett volna beletenned/bennehagynod.
További sikeres alkotást!
Köszönöm az építő kritikádat, igyekszem mihamarabb megfogadni a tanácsaidat!A túlmagyarázást illetően tényleg iagazad van!(a többiben is) Örülök, hogy erre jártál!
H.