piros-kék pizsamás pókember srác,
gondolataimmal díszíteném ruhám,
piros filc a szívem, kék pedig elmém
kivetülése, s ha ezekből
sem ismernél rám,
lélektükröm hagytam
csak fedetlen, pucéran,
hogy ne csak lássak,
engem is lássanak.
Meztelenségbe burkolva
piros-kék pizsamás pókember srác,
gondolataimmal díszíteném ruhám,
piros filc a szívem, kék pedig elmém
kivetülése, s ha ezekből
sem ismernél rám,
lélektükröm hagytam
csak fedetlen, pucéran,
hogy ne csak lássak,
engem is lássanak.
9 hozzászólás
Csaba, nagyon sok van ebben a versben. A színes képek, a szuperhősök rejtett valójának megjelenítése bennem a kifigurázás érzést kelti, műviségük a piros és kék filc szimbólumával válik nekem kézzelfoghatóvá. Az utolsó négy sorban feded fel magad ebben a versben, úgy érzem, ugyanakkor mégsem teljesen, hiszen a lélektükör megfogalmazása, a szem, igazán nem enged a versben beljebb, mint amennyit te hagysz. Bennem kérdések kavarognak, no nem a verssel kapcsolatban, nekem a vers a világ külőségekre épülő, egyszerű jelekkel kommunikáló hétköznapjait és amúgy-csodáit mutatja meg a költővel való viszonyában, hanem arról, hogy miért van ez így, és mennyire van szüksége belőlünk a világnak. Versedet örömmel olvastam, tetszett!!!
aLéb
Köszönöm, aLéb, örülök, hogy mindkét aspektusból elemezted a verset, igen, a szuperhősös álruha kifigurázó rész, mert egyszerre elrejt, és egyszerre kirívó és "meztelenkedő" benne az ember.
Hm… nekem teljesen mást jelent ez a vers, érdekes. 🙂
Már a címben lévő ellentét is megfogott.
Hogy miért szeretne az ember ninja lenni, vagy épp szuperhős, ez a kérdés jut eszembe, talán azért, mert ők olyasmit is megtehetnek, amit egy egyszerű ember nem. A piros szív sokat elárul, nem akármilyen szuperhős, hanem tele van érzésekkel, a kékről nekem inkább a tiszta gondolatok jutnak eszembe.
Az, hogy a szemeit nem takarja el, teszi teljessé a képet, hiszen bárki "olvashat benne", a lélek tükre nincs elfedve, valahogy a cím ugrik be itt, ezért meztelen.
Nekem. :))
Gratulálok!
Köszönöm, Daniella! 🙂 Kedvenc hősöm inkább negatív hős, legszívesebben egy Darth Vader jelmezbe bújnék. Na de csak úgy, nem szükségből, nem azért, mert elvesztettem a végtagjaimat és kiégett a tüdöm. Ezek az események szerencsére még nem fenyegetnek. 😀
Az Erő legyen veled!
Hűha, kezdek megijedni! Ez egy horrorfilm…
😀
Nem szeretem a horrorfilmeket. 🙂 Akkor inkább egy romantikus vígjáték… veled. 😛
Szia Csaba!
Levetkőzni, vagy álarcot viselni. Néha választanunk kell, mert nem mutathatjuk mindenkinek bensőnket, a külvilág gyakran könyörtelen, ha belelát a lapokba. Egy viszont biztos, ha szeretve vagyunk, akkor soha nincs szükségünk álarcra. Komoly mondanivalót hordoz néhány sorod.
Szeretettel: pipacs 🙂
Nincs mit hozzátennem, hisz mindent leírtak.Csak annyit tán, hogy várom a képregényt és a filmet.:o))
Köszönöm, Pipacs!
Zsolt, jöhetsz statisztának! 😀