Furcsák vagyunk,mi emberek,
a szemünk sír,az ajkunk meg nevet.
A szívünk eszméletlenül szeret,
de az agyunk jár szüntelen.
Hibát keres. Persze talál.
S a szív hangosabb a szónál.
Eljátszuk, hogy minden csodás,
pedig csak várjuk a nagy csodát.
Furcsák vagyunk mi emberek.
A szemünk sír,az ajkunk meg nevet.
3 hozzászólás
Furcsa vers a furcsa emberről. tetszett.
Üdv.Ngaboru
Tetszett ez a rövid vers, bár nem érzem szükségét a "meg" szónak, de ahogy érzed
Szeretettel: Delory Nadin
Gratulálok a nagyon szép vershez és igaz a megállapítás,hányszor kerülünk olyan helyzetbe,hogy bármily bánatosak vagyunk nevetnünk kell,
Szeretettel,Jóska