Ő már látta a tengert,
ő már élte a kakast.
És már ugrott a vízbe.
Ő már űzte az okost.
Ő még tudja a régit.
…
…
…
A más vérzi a zöldet,
ássa, temeti a hót
és ha észrevesz minket
rikkant vidáman hahót.
Van, ki itta a tengert,
van, ki ugrott a tűzbe.
És a biblián aludt
midőn a Sátánt űzte.
Csilla zúgja a tengert,
ahogy repül a földbe.
Az Észt helyezi oda,
Nemet meg ahol ölte.