Rózsaszirmon pihenő napsugár,
mi vagy nekem,
hajnali fényben fürdő
kibomló értelem.
Mellkas mögött feszülő
makacs vágy
dörömbölve kér,
hogy elhagyja otthonát.
Futna hozzád,
mint szelővel játszó kispatak,
lassan kergetné,
a csillagfényes álmokat.
5 hozzászólás
Tetszik ez a szerelmi vallomás.Bizonyára neki is akinek szól.
Szeretettel üdv:hova
Az utolsó versszak nekem kicsit kilóg, de az első kettő tetszik, mert érdekesek a képeid.
Hanga
kár hogy nem folytattad ,nekem tul rövid a mondanivalója ,lehetett volna még fokozni,de a vers nagyon szép,üdv:szekelyke.
Kedves Tímea!
Nagyon szép és kellemes verset írtál… az első versszak, az ami igazán megfogott.. nagyon erős képek vannak benne…
De helyesírási hibák is vannak benne…
1. vsz. 3. sorának végére kell egy vessző, mert melléknév-halmozás van…
3. vsz. 2. sor- "szellővel" helyesen
3. vsz. 3. sor – nem kell a végére vessző, fölöslegesen megtöri a gondolatmenetet…
Ezeket leszámítva tetszik a versed…
Köszönöm, h olvashattalak!
medve voltam 😛
Köszönöm kedves Medve, igazad van.