Búsongó őszi szél járta át a falvakat.
Zord kietlen táj tárult elém.
A szűk utcák, mint egy véget nemérő folyosó
úgy húzódtak végig szemem előtt.
Tán el kéne indulnom ezen a véget nem érő szakaszon?
Hogy aztán a végén csalódás érjen?
Csupán egy valami kavarog bennem:
Átfogó, lényegre törő kérdés: MIÉRT?
Miért temetjük porba, mely a múltban oly szép,
mostanra már fájó emlék maradt.
Nem tudom, nem is akarom tudni,
csak szeretnék mégis elindulni
Szeretnék boldog lenni,
s hosszú utam végén fáradtan megpihenni.
3 hozzászólás
Szép gondolatokat foglaltál bele a versedbe. Azonban ha ezt a formát választod, akkor az egyes sorokban a szótagok számlálására is jobban kell ügyelni, és több átnézés után a rímek is jobban összecsengenek. Sokat írjál, gyakorlással éred el a célodat.
Szeretettel: Kata
Szép gondolatokat foglaltál bele a versedbe. Azonban ha ezt a formát választod, akkor az egyes sorokban a szótagok számlálására is jobban kell ügyelni, és több átnézés után a rímek is jobban összecsengenek. Sokat írjál, gyakorlással éred el a célodat.
Szeretettel: Kata
Nagyon Köszönöm, h olvastál:) Sokat jelent a hszed. Ahogy már írtam, ígyekszem, bár még csak próbálkozok:) Úgy lesz, ahogy írtad! Gyakorlok:)