Amíg az élet nem ér véget,
Csak a jót keresd mindig, s a szépet;
És ne görbüljön le az ajkad,
Ha a „fontosak” kacagnak rajtad.
Ha mondanák: micsoda alak!
Hagyd rájuk, ha bolondnak tartanak;
Hiszen csak szavak… majd beheged,
Ha okoznak is olykor sebeket…
Ha kell, egyetlen légy a százból,
Aki bátor, s felreppen a sárból;
S éld inkább a sas röpke percét,
Mint a veréb sekélyes életét…
Veszni ne hagyd az álmaidat,
Tárd szét feszesre büszke szárnyadat,
És szállj, repülj, mámoros kéjjel,
Szirt-szabta széllel, vad szenvedéllyel…
S ha letaglózna egy szélkerék,
Vagy ha villám szabdalna szerteszét;
– Na látod! Megérte? – kérdenék…
S gyönyörű halálod sem értenék…
23 hozzászólás
A vers a kívülállóságról, a különcségről szól, így elsőre, talán lehetett volna némi konkrétumot is belecsempészni, hogy mitől e különcség, és kevesebb teret adni a tanácsoknak. Kicsit ragrímesre sikerült. A madaras hasonlat jó (mármint a röptük, bár szerintem a sas is él olyan hosszú életet, mint a veréb, bár nem vagyok nagy madárszakértő :D).
Hát, ja. Így, hogy mondod, én is sokallom a ragrímeket. Viszont a líra műfajától nem várnék több konkrétumot. Ami van, azt kellene helyesen értelmezni.
Nevezetesen a sas életének „röpke percét” helyeztem az alternatíva egyik oldalára, míg a másikra „a veréb sekélyes életét”. (Ami nyilvánvalóan több év.)
Kösz, hogy olvastál. a
Én csak egy" egyszerű" olvasó vagyok, egyszerű érzésekkel. Vagy hat rám amit olvasok, vagy nem. Ez hatott. Szép, pozitív hangvételű írás. Nevezhetném csatakiáltásnak is. Legalábbis én annak éreztem.
Na, akkor itt két egyszerű ember, nagyszerű találkozása jött létre, egy egyszerű munka okán.
Dantenek bizonyára jobban sikerült egy mondattal („Jobb élni az oroszlán egy napját, mint a barom száz esztendejét.”) megfogni a témát, de azért mi egyszerűek is próbálkozhatunk a magunk módján.
Köszönöm figyelmed, kedves szavaid. a
Szia Antonius!
Egy szusszal rongyosra olvastam. Sok írásodat olvastam már, de ez számomra messze a legjobb, legszebb. Igen, valóban a jót és szépet kellene keresnünk. De ez oly nagyon nehéz. "S gyönyörű halálod sem értenék…" – félek, valóban nem értenék. Elismeréssel adózom, gyönyörű.
Szeretettel Rita
Kedves Sorskerék!
Emlékeztem arra, hogy valamikor, valahol, volt egy vitánk. Amíg megtaláltam, sok hozzászólásodat elolvastam és gyönyörködtem a hibátlan, szépen megfogalmazott mondataidban. Nagyon szépen és pontosan fejezed ki magad. Ez kikívánkozott belőlem.
És persze köszönöm, hogy megtiszteltél.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Megleptél, de nagyon köszönöm. Bennem nem maradt szálka, hisz akkor is írtam, tanulhatok Tőled is, sokat. Ez számomra csak motiváció lehet. Ami pedig remek, az remek, én elismerem, legyen bárki is az alkotója:) Legyen szép napod. Szeretettel Rita
Kedves vagy. Köszönöm. a
Bőven elég konkrétum maga az élet, amit "ajándékba" kaptunk! Vagy elvagyunk a kis szürke hétköznapokba vagy pedig felfedezzük azt, ami távolinak tűnik számunkra. Mondhatnám azt is, hogy bátraké a szerencse. Persze az is előfordul, hogy csak egy percig tart. De ha utolsó perceinkben lepereg előttünk egy film, érdemes legyen végignézni!
Gratula!
barátsággal:Fél-X
Hát igen, legalább gondolatban merjünk elemelkedni a földszintes valóságtól.
Köszönöm, hogy olvastál, (túl) értékeltél.
Üdv. a
Nagyon értékes sorok ezek egy olyan világban, ahol a pesszimizmus, a tespedtség, az "úgyis mindegy, mert elnyomnak" sötét árnyai uralkodnak.
Igazi energiabomba azok számára, akikben még él a világjobbító szándék, harcolnak az álmaikért, és még nem mondtak le arról a jogukról, hogy másképp gondolkodjanak és cselekedjenek, mint az átlag.
Remélem sokan fejükhöz kapnak a versed hatására.
Egyszerű, pontos, értelmes, de sokféleképp értelmezhető és jól sikerült írásodhoz gratulálok.
Üdv.:Tamás
Köszönöm szépen Tamás.
Üdv. a
Versed nagyon szép, és gondolkodásra késztet. Csak egy, zárójelben:
Valóban megéri egynek lenni a százból? Bizonyára, ha kitűnni szeretnénk a sokaságból. De miért akarunk kitűnni, más lenni? Mindenki szeretné megvalósítani az álmait, akár sasként, akár verébként! Azt gondolom, az út, és a cél elérése utáni viselkedésünk, életmódunk dönti el a szándék jogosságát. Nem is azt, inkább azt, hogy megérte-e…
Persze, ha nem töprengek a verseden, akkor csak egyetérthetek. Szárnyaljunk mámorosan, még ha letaglózna is valami…
De mit beszélek? Tetszett, és töprengek…
Na igen. A megérte-e kérdés a tőzsdétől, a halpiacig, sok helyen fontos lehet. A költészetben viszont nincs helye. De hát ezt Kegyed éppen úgy tudja, (vagy jobban is talán) mint én.
Köszönet a figyelemért, a gondolatokért. a
Érdekes fejtegetés.Egy másik"szelid motoros"eszmefuttatása"lenne.Grt.Z
Köszönök mindent. Csak nem Te is? Azt hittem, neked több eszed van. 🙂
Üdv. a
16 éves korom óta
Kedves Antal!
Csak egyetértek… néhány boldog pillanat többet ér, mint ezer szürke nap, mert csak akkor élünk, ha érezzük. Hát csak "… szállj, repülj mámoros kéjjel," !
Szeretettel: még mindig pipacs 🙂
Úgy van pipacska! Szállok, repülök! A zasszony majd gondoskodik a megfelelő nyomatékról, ami a kezdősebességhez kell.
Köszönök mindent. Üdv. a
Elképesztő tartalmú vers.Nem igazán, vagyis ritkán olvasok egyértelmű verseket.
Ez a versed mégis tetszett."És szállj, repülj, mámoros kéjjel,
Szirt-szabta széllel, vad szenvedéllyel." Nem semmi sor. Szép.
Üdv:Ági
Respekt! Egy letisztult és egyben optimista szemlélet móddal találkozhattam alkotásod olvasása közben.Teljes mértékben egyet értek veled.Egyszer élünk,de azt éljük a lehető legboldogabban!
Bár tény,hogy ez a legnehezebb feladat,hiszen sok rossz dolog van a világban!
Kedves Antonius !
Nagyon örülök , hogy olvashattam , gyönyörű versedet.
Tökéletesen igazad van!
Nem kötelező a sorba beállni, aki mer , szárnyaljon , mint a sas. Megéri…..
Barátsággal Mária
Kedves Ági, István és Mária!
Köszönöm szépen a figyelmeteket, kedves szavaitokat és kérem nézzétek el, hogy időben nem vettem észre és nem reagáltam a megtisztelő szavaitokra.
Üdvözlettel: a