amit neki nem szabad?
Miért olyan édes, a tiltott
paradicsom gyümölcse?
Miért fáj a lelkünk annyit,
hogy szívünk majdnem megszakad?
Egy szó az néha többet ér,
mind a világ összes kincse.
Ki mutatja meg az utat,
ha nem tudjuk merre menjünk?
Kitől kérdezzük meg: Merre?,
Mikor mindenkit el hagytunk?
Kit kövessünk az úton,
mikor már senki nincs velünk?
Mikor e széles világon,
mi már csak egyedül vagyunk.
Minden tettünket,
nagyon jól meg kell fontolni,
hidat amelyeken átmegyünk
nem szabad tönkre tennünk,
az ember nem magányos farkas
jó valakire gondolni,
egy szerető lénnyel lenni
többet ér, mint az életünk.
A közmondás is azt mondja:
„Ki a virágot szereti,
az rossz ember nem lehet!“,
Az sem tud rossz lenni,
ki szeretni nem feled,
addig amíg szeretünk
ő is viszont szeret,
ha elesünk akkr ő
minket, újra felemelhet.
2 hozzászólás
Kedves Tóni, remélem, megengedsz egy építő jellegű hozzászólást. Számomra nem gördülékeny a vers (vagy csak én nem találtam meg a helyes időmértéket?), nehéz olvasni. Szerintem túl sok gondolatot szándékoztál belepréselni a versbe; amit inkább több versen keresztül lenne érdemes kifejteni. Mivel jómagam vesszőparipája a rím, nagyon háklis vagyok rá, ezért engedd megjegyeznem: a magyar nyelvben van egy "e" és egy zárt "e", aminek a köznyelvben alig észrevehető szerepe van, viszont a rímeknél kibújik. Továbbá a rímeket befolyásolja az időmérték hosszú-rövid szótagja, melynek nyomán sutácska lesz az az összecsengés, és egyfajta erőltetettséget kölcsönöz a versnek ("tennünk – életünk", "szeret – emelhet"). További kellemes napot, köszönöm! 🙂
Kedves Tigerjnr!
Köszönöm, hogy olvastál, és írtál is: Minden hozzászólásnak örülök, feltéva akkor, amikor jóhiszemű segítséget olvasok a sorok között is. Ugyanis sokan észre sem veszik, hogy a hozzászólásaikkal nem műröl adnak tudomást a vers írójának, hanem a saját maguk jelleméről. Ezt persze nem a leírt szavakból lehet kiolvasni, hanem a sorok között. Ezt nállad nagyor észre lehtett venn. Köszönöm. Én az első versemet 2008 Júliusában írtam, és ahogy láttad, ezt pedig 2008 Decemberében. Tudom ma már sok mindent másképp írnák, de nem akarok egy régi versemen sem javítani, mert úgy érzem, akkor szépíteném a múltomat.
Örültem az írásodnak, és
üdv Tóni