Miért van az, hogy mondani nem tudom?
Nem tudom!
Amikor lehetne,
Mennyire kell nekem!
Torkom összeszorul, szavaim elállnak,
Nem tudom mi okozza-e gátat
Pedig úgy szeretném, szólítani bátran,
Hívni magam után, csak soha meg ne bánjam!
Tudom!
Fájdalmat okozok,
Közben nekem is fáj,
Hisz, szívem érte kiállt
Ha nem láthatom, szenvedek,
S szeretném nyújtani kezemet
Hiheti, hogy játszom, már régóta vele,
Pedig valójában ő a másik felem!
Így van ez, és nem lehet már soha másképp,
Hisz nem lesz már, soha más KÉP
Hiszem!
Neki, csak az enyém,
Nekem, csak az övé
8 hozzászólás
Szóban nem, de versben nagyon szépen elmondtad:))
Szépen megfogalmaztad:)
pusz
Anikó
Köszönöm, Colhikum, és Kedves!
Azért, én tudok olyat, aki még szebben teszi ezt:)
"Pedig valójában ő a másik felem!"-én nagyon régóta keresem, de jól elbújt…ha te megtaláltad, vigyázz rá, mert egyedülálló kincs. A vers egyébként kissé szabadvers lett, de kit érdekel:P
Üdv: Áfonya
Tenni csak Te tudod a legszebben..
dinipapa, igazán kedves vagy, köszönöm!
A bátortalan szerelem …
Nagyon szép!
Köszönönöm, hogy olvastad versem,
hogy tetszett, jól esett nekem.:)