Míg ember él a földön,
lesz talán simogatás,
nem csak magányos halál
lesz fohász érted és értem
és nem kell kérnem
egy pohár vizet, mert az
áldott kezet is ő nyújtja felém
halálom reggelén.
Mig ember él a földön,
lesz szeretet
könnyek és kacagás
és a könyörgő imák
suttogásán át
remények virradnak
minden holnapnak
újra születő hajnalán
Míg ember él a földön
az Isten is vele fog szenvedni
mert ők egymást alkották
és urának templomát
saját lelkében építi
és rombolja le
nap, mint nap
az ember
de az Isten csak áld
megbocsát
szeret és nem ver.
5 hozzászólás
Csodálom az optimizmusodat. Komolyan.
…
"mert ők egymást alkották" Ez különösen tetszik!
Üdv, Poppy
Köszönöm Poppy !
Én nem csodálom az optimizmusomat, mert az nem más mint remény.
szeretettel ölellek fefo
Nagyon szép vers, nagyon szép "köntösbe" öltöztetve.
Végtelenül tetszik a mondani valója.
Örülök, hogy újra itt jártam Nálad.
Köszönöm Zsike !
Nagyon jó hogy vagy, hogy időnként vannak, akik olvasnak engem is. Sajnos kevés ídőm van, ritkán tudom viszonozni, de tudom hogy nem ezért …
ölellek Zsuzsi
Szia!
Megint "idetévedtem". Még mindig a 3. versszak az, ami igazán hozzám szól, de az egész nagyon szép.
Üdv, Poppy