Karodról, mint pajzsról,
Lepattognak a szörnyű átkok,
S én karjaid közt vagyok,
Ha elengedsz, meghalok.
Szívedben, mint fényben
Nyíló rózsák tengere,
Nyílik a szerelem,
Addig élek, míg te vagy nekem.
Arcomon, mint tó tükrén
Ragyognak a napsugarak,
Ragyog a boldogság,
Ha velem vagy lát így a világ.
Szemedben, mint néma árnyék,
Mindig veled vagyok,
S este mikor aludni készülsz,
Álmot hozó csókot adok.
1 hozzászólás
Pontosan ilyen a szerelem. A vers nagyon megkapott!
Nem is írok rímekről, meg dallamról, meg ütemről, meg szótagszámról, ez esetben szerintem teljesen felesleges,
Az érzés, amit a vers kivált, sodor magával és eláraszt, bűvöl, varázsol.