mikor nehéz éjszakákat hordozok
és fáradt lábaim
tétován botlanak az úton
mikor kiszárad a pillantás
és minden szemvillanás
egy-egy lázas vallomás
mikor elcsuklik a hang
és görcsökbe fulladnak
a felbuggyanó szavak
mikor lüktet bőröm alatt
és forrni kezd ereimben
a vággyá sűrűsödő vér
mikor elhagynak a szeretetet hazudók
és a negédes mosolyokból
nyakamra hurok fonódik
mikor ezer jóakaratból
és a megszokás-napokból
lakatot kovácsol az élet
mikor fuldoklik már a lázadás
és az állati ösztön
riadót ver halántékomon
akkor megláthatod ki voltam egykor
akkor megtudhatod ki lehetek még
akkor megérezheted ki vagyok most
…de akkor késő lesz már menekülnöd