Mikor a nappal éjbe borul,
Mikor az élet sírba fordul,
Mikor titkon lesed a kedvest,
Mikor napfénytől ég szemed.
Mikor szemedre nem jő álom,
Mikor őrá hiába várok,
Mikor semmihez sincsen kedved,
Mikor a táj hóval van födve.
Mikor hajnalodik csendesen,
Mikor bújdosol a cserjésben,
S mikor lángba borul az ég,
Mikor elér téged is a vég.
1 hozzászólás
Kedves Snowman!
Gratulálok a versedhez.
Jó.
Bár én nem vagyok híve aszó ismétléseknek.
Szerintemelég lettvolna a mikorral kezdei.
Bocs a kritikáért.
Üdv: Béla