hol van már a tavalyi hó hol vannak már a szép fiatal pincérlányok
hol vannak már a Bárka alatt egykor lévő fűzek standok borral telt poharak
mikor a költő a pincérlány fenekét figyelte igaz akkor még legény volt
izzón szerelmes akár egy láva akár egy hótaposóba bélelt meleg láb
akár habzó söröskorsók egy étterem asztalán
hol vannak már a felrúgott lámpák a fűben elveszett fülbevalók
a jelzők előtt ácsorgó vonatok hol vannak már a régi álmok
a papírra körmölt régi versek egy masiniszta gúnyos megjegyzése
hol vannak már a szilvapálinkák hol vannak már a fagylaltkehelybe öntött rumok
hol vannak már a régi bálok hol vannak már az egykori pajtában táncoló duhaj legények
hol vannak már eltemetve halottaim barátaim osztálytársaim
hol vannak már a rezsó melegítette kis bakterházak már a lelőtt veréb sírját is elmosta az eső
mikor a költő a pincérlány fenekét figyelte
megállt az idő szárnyas lovakkal jött szemére az álom
s takarta be meleg paplanjával a szálló idő