Minden tiszta fehér, színeket ötvözi már.
Színtelen, ám pompás ruha készül. Tél tenyerétől
őszi kulissza ledér díszlete öltözik át.
Távoli dombról szánkó siklik völgybe merészen.
Gyermeki hang zsivaját messze röpíti a szél.
Füstöt okád kicsi kémény tájat szőve be szépen.
Fákra akaszt pizsamát este, ha csípi a dér.
Múltamból eme kép legszebb emléket idézi.
Régi idők dala száll, szólama messze repít.
Ritmusa szól lelkemben még, elmémet igézi.
Bár halovány szava már, mégis örömre derít.
Vágyom ez élményt újra megélni. Gyerünk ki a dombra!
Hívogatón a kezét nyújtja a hó odafent.
Nyitva ki ajtót megcsap friss levegő fagyot ontva.
Szív kiröpülne, de ész súgja: Ma jó odabent.
8 hozzászólás
Remek. Ritmikája pontos, és hűen festi a meleg szobából régi szép emlékek nyomán kikívánkozó vágyódást.
Kedves Irén!
Megkésetten ugyan, de nagyon köszönöm a kedves szavaidat és a figyelmedet!
Szia!
Olvastam a bemutatkozásod, s így megtudhattam, hogy a kortárs költészet kissé messzeáll Tőled. Akkor mondhatjuk, hogy Te egy "kortalantárs" vagy. (Ez persze csak tréfa)
A versed kiváló! Tetszett!
((prince
Kedves Zoltán!
Fején találtad a szöget én vagyok az! Nagyon köszönöm a figyelmedet!
Remek "dallama" van, tele belső melegséggel- látszik és érezhető a
"régiek" lenyomata, de semmit sem von le az értékéből. Sőt!
gr:ruca
Nekem a régiek lenyomata titulus megtisztelő! Köszönöm szépen kedves szavaidat!
a lezárása különösen, de egészében olyan olvasom még, tetszett.
Kedves Andi!
Igazán örülök, hogy megtiszteltél a figyelmeddel!