mikor cserben hagyjuk saját magunkat
mikor a meccs végéig hiába vár az ember
hogy az edző végre egyszer becserélje
mikor energiavámpírok szívják a lelkét
egyre több sorstársnak kivillan a foga fehérje
mikor hiába tervezed százszor is a jövőt
rózsaszín helyett marad szürke vagy fekete
esdő szemekkel firtatod a felhős eget
kivillan-e a nap mosolygós meleget ontva rád
tovaűzi-e végre a sok viharos felleget
vagy marad minden a szokott régiben
újra csak hűvös didergős eső esik
a szél elveszi a lélegzeted s kacag
összekuszált zilált lélekkel s hajakkal
újra össze tudod-e szépre kaparni magad
mikor a takarásban vársz az utolsó szóra
végre színpadra léphess elmondd a szöveget
egy perc egy mondatnyi csak epizódszerep
a rendező int s te ugrasz lelkesen és bolondul
ezért is hálásan legalább ennyi jutott neked
mért vagy hálás a színpad szélén a pálya mellett
türelmed mi végre mért a hiába lelkesedés
annyit érsz nem kevesebbet mint bárki sorsunkat
bár más írta más rendezi főszereplő lehetnénk
ha nem hagynánk cserben saját magunkat
2024. március
6 hozzászólás
Kedves Dona!
Örülök, hogy Napfény és Sailor is megihletett. Ők aztán valóban nagy figyelemmel és szeretettel vannak jelen a fórumon. Minden elismerés és dicséret megilleti őket.
“főszereplő lehetnénk
ha nem hagynánk cserben saját magunkat”
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Igen, nagyon tiszteletre méltó és főleg szerethető a munkásságuk, ahogyan odafigyelnek ránk – veled együtt – Isten tartson meg mindnyájatokat sokáig jó egészségben!
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Az utolsó mondattal kezdem.:
?ha nem hagynánk cserben saját magunkat?
Versed arra akar rámutatni,hogy legyünk
magabiztosabbak,merjünk!
Higgyünk magunkban.
Utalsz arra,miért vagyunk elégedettek.
hálásak a színpad szélén,a pálya mellett,
mikor föszereplök lehetnenk!
Kihangsúlyozod a lappangó lehetöségeket
melyek kihasználatlanul hevernek.
Arra is felhívod a figyelmet,hogy magunkba kell
nézni és nem kell megelégedni epizódszerepekkel,
söt még hálásnak is lenni érte.,
mert az önbizalom ,az önértékelés hiányát mutatja a
megelégedés egy mondatnyi szereppel!
Belenyugvás a mindennapok menetébe.hogy
´így kell lenni´,így él más is´
minek többre ,jobbra törekedni.
Igen,valójában cserben hagyjuk magunkat,
kihasználatlanul múlnak az évek:
A siker színes fellegei helyett sötét fellegek fedik
a láthatárrt.A felhök megett hiába süt a nap,
teremhetnek lehetöségek,elmegyünk mellettük!
Hagyjuk a véletlenre,.a´majd´ra,hogy
töerténni fog valami.
Írásod ostorozó,rámutat a hiámyosságokra,különösen
az önbizalom, a lelkesedés hiányára!
Egyben iránynyújtó is,szugerálja,hogy vegyük észre mi
lakik bennünk és ne elégedjünk meg epizódszereppel-kel
mikor föszereplök is lehetnénk!
Nagyon mély,felrovó,de ugyankor biztató vers!
Biztat arra,hogy mit lehetne elérni!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm mély, részletekbe menő méltatásodat. Igen, pont erről van szó: önismeret, jó tanácsok, biztatás magamnak, és azoknak, akik velem együtt kishitűségben, önbizalomhiányban szenvednek. Első lépcső: szembesítés önmagunkkal. Ehhez is idő, sok tapasztalat, csalódás kell. Második lépcső: a felismert helyzetből megfogalmazni a kivezető utat: ne elégedjünk meg ennyivel, nem vagyunk rosszabbak másnál. Harmadik lépcső: a megfelelő cselekvés. Na látod, pont ez hiányzik. Olyan okos tanácsokat tudok osztogatni magamnak, másnak, csak éppen megfogadni, aszerint cselekedni nem tudok. Mindig maradok az elhatározás szintjén – tovább lépni nem tudok. Ennyi idő távolából már látom, mit lehetett volna elérni, de az a hajó már elment.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Drága Dona!
Nívós, végtelenül érzékletes alkotás!- keserű és kritikus-iránytűs, biztató és tanitó.
A cim figyelemfelkeltő a lélek feneketlen mélységeit is felkorbácsoló:
mikor cserben hagyjuk önmagunkat az egyik legsúlyosabb vétket követjük el az élet ellen ami súlyos következményeket von maga után…ezeket mutatja be a költemény.
Az ajánlás mélységesen megtisztelő.
Sailor a szokásos megértő és derűlátó hozzáállásával annyi szépséget, biztatást, hitet és lelkesitést olvasott ki a versből hogy nincs is mit hozzáfűzzek.
Számomra azontúl több árnyalattal sötétebb. …komor és fájdalmas.
Végtelenül önostorozó de el kell ismerjem,hogy ettől figyelemfelkeltő.
Cimzettje a Föld összes lélekflangellánsa – tudom ,hogy ez igy túl meredek szóalkotás viszont találó.
Mély filozófiai tartalommal és mondanivalóval bír a költemény: éljünk merészen..lépjünk időben..higgyjünk magunkba..mindig célozzuk meg a lehetetlent, kevesebbel beérni őrültség.
Kiemelkedő alkotás- lenyűgöztél.
Mély elismeréssel és körülölelő szeretettel:
Napfény
Drága Napfény!
Ismételten – mint már annyiszor – nagyon köszönöm átérző-értő-értelmező szavaidat. Sailornak sok mindenben igaza van – lásd a hozzászólásához írtakat. Viszont valóban sokkal sötétebb, komorabb, fájdalmasabb, a felismerés és biztatás /első két lépcső/ mellett benne van a harmadik /a megfelelő cselekvés, elmozdulás/ is – de mint megvalósulatlan tény, hiány, beváltatlan lehetőség. Talán a fiatalabbaknak még időben jött, és tanulnak belőle, számomra már valószínűleg későn jött a felismerés. Nem tudom átlépni a saját árnyékomat.
Köszönöm ezt a kifejező szót: lélekflagelláns – nagyon tetszik, nagyon találó.
Köszönöm az elismerést.
Szeretettel:
Dona