Évek, ti tűnő remények!
Szívünk ma jövendőt keres
eltűnt idők búsult nyomán,
de te csak nevess és szeress,
s meg ne tagadd az életet,
csak remélj, mert remélned kell
ezen a földön létedül!
Pilládon ott a féltett jel
mi nem közöny hanem a könny
ami néha fáj ha cseppen,
s gurul arcod barázdáin,
mikor imádkozol éppen.
Kérve Őt, akit nem láthat
e létben soha senki sem
szemeinek ábrándjain,
a magasságos egekben.
Mégis kéri Őt az ember
bensőjéből fohászkodván,
adjon örökül éveket,
a szív, íly jövendőt kíván.
Mert az élet élni akar
miben remél az ifjú lét,
e vágya hívja mindenkor,
mit nem cserélne semmiért!