(Kép)
Némán, összekucorodva a hangok s a csend
között nyelem könnyeimet, és suttogok.
Haragos felhőket bocsátottál fölém és
baljós álmokat homlokomra, pilláim elnehezültek.
(Gyónás)
Tudom, hogy rossz ember vagyok,
a bosszúdra megértem már ezerszer;
üss rám még egyszer, ne hagyjatok!
Megértem már ezerszer a bosszúra,
suhint a vessző és összegörnyedek,
mélyen, hangosan kondult az óra.
Suhint a vessző és összegörnyedek,
csak térhetnék már végre nyugovóra!
Mint a csorba Hold, szikráznak a cserepek.
(Bűnbocsánat)
Bántottam én és hittem, hogy minden igaz,
megértem én bosszúdra százezerszer is.
Elfogadom, ami jön, kezedből.
(Ima)
Mit ér nekem már térni nyugovóra,
ha csorba a Hold és fénylik, mint szemed,
ha túlélem, amit sors rám szabott,
miattad lesz, és semmi ki nem szakít
karjaid közül, csak fogj te is erősen,
szorítalak én is, és nem fáj semmi sem.
Már senki nem mondja meg, merre lépjek,
elmosódott az út s a határa végtelen.
Fogadj be és altass el, kegyelem!
2 hozzászólás
Ez rendkívül szép gyónás és imádság. Csak gratulálni tudok, kedves Miléna!
Köszönöm szépen, kedves Colhicum.