Ábrándok egén láttalak meg téged,
a pillanatnak minden volt örökén,
és csend ölelte át a messzeséget,
s láttam, amint ott szállt feléd a remény
Tefeléd, oda fönn, a magasságban.
Oly gyönyörűséges volt akkor minden,
én a csendek alatt egy magam álltam
betöltve szemeimet a végtelen,
s az andalgó ragyogású csillagok.
És tücskök lágy dalán felrezgett az éj,
hogy hallgattak ott messze a távolok,
s ösztöneimben benne volt, hogy ne félj-
ek, mert óh, Jehova Isten, Hozzád köt
minden, Ki vagy nekem, mindenek fölött!