Minden jó meg egyik sem a választásom…

Hiszen,
Ahol álmok születnek
Azt a vágyak hozzák napvilágra,
Pórázon tartva köldöke zsinórjához!
Élet az álmok vagy talán megvalósulások?

Lehet határtalan súlytalanság ő
Akit reptet sorsa a nagyvilágba?
Vagy célját keresi? Bizonytalanság az ára.
Létezésed oka, hogy értelemre találjon!

Repteti persze örökké a súlytalanság
Érzi, tudja is, hogy sok áldozat ám az ára.
Újra rabszolgává lenni köldökzsinórjának.
Vágyakozó mi ember igazi boldogsághoz.

Amúgy szép a fejvesztett barangolás
Izgalmas kalandok, az élet kapkodása.
Álmodozni, megpróbálni, az bátorság?
Vagy csak hiányzik a póráz amivel jött világra?

Ahol bármi megtörténhet veled!
Éppen úgy mint egy mesevilágban?
Ahol a gonosz a szépséget toronyba zárja?
Vagy az a kis szőke, ki várja hogy megtörjék az átkot?

De nem ez az amit kell, hogy sajnáljon,
Hanem azt amit nem lát, igaz napvilágot.
Igaz nekem is határtalan a súlytalanságom!
Amelyben meg én keresem a napvilágom!

Meg kell mindent élni! Bizonytalanságot is.
Néha meg olyat, ami elfedi az igazságot.
Hogy létezésed igazi okát majd megtalálhasd!
És elsajátíthasd a képességet, észrevenni a boldogságot.

Azt kívánom neked és már más nincs is hátra.
Hogy minél hamarabb megláthasd utad és rátaláljon.
Az utad amiben értelmet nyernek majd az álmok!
És megérthesd vágyaid amik megszültek erre a világra.

Élni jöttél ésszel, még ha szomorú is majd elmúlása.
De attól nem kell félni, hogy ez mikor lesz majd aktuális!
Úgy sem lesz rá válasz, “mi lett volna, ha” létezne a világban!
Így marad hát hátra ami triviális, hogy a jelene a múltja a valóságnak!