Elmerengek egyszer talán
bús október esős dalán.
Egyszer lehet -, eldalolom,
mi szívemet nyomja nagyon.
Van ami fáj, van mi nehéz,
rám telepszik egy súlyos kéz.
Októberben, ólmos égen
a bús fellegeket nézem.
Eső hideg, eresz csepeg,
nyirkosak az őszi szelek.
Csak a rozsdavörös, s barna,
annak van szürkén hatalma.
S néhány ernyedt, sárga levél
virít még lenn a fal tövén.
Legjobb a meleg szobában
október nyirkos havában.
4 hozzászólás
Elkelne egy kis eső, egy kis friss levegő, most. Még ha októberi lenne se bánnám ebben a pillanatban.
Marietta
Bizony, kedves Marietta! Ez a bús őszi vers most milyen frissítőleg hat. Sokan választanák az ilyen időt napjainkban. Ezért is választottam ezt a verset most ellenkező előjelű aktualitása miatt.
Szeretettel: alberth
Én meg ismét elcsodálkozom, hogy milyen szépen egyszerű kifejezésekkel tudod oly csodásan megfogalmazni a verseidet…
Igaz, amit Marietta mond, hogy most egy októberi hűvös eső nagyon jólesne.
Szeretettel olvastam: Kata
Én úgy vagyok ezzel, kedves Kata, hogy sok verset írok egyszerű, de magyaros költői eszközökkel. Nem kell mindenkinek az elmebeteg külföldi sznobok által felkapott egykori drogosok különleges és érthetetlen stílusában próbálkozni! Olyan szép ez a magyar nyelv, hogy nekünk könnyű dolgunk van, csak használni kell. Ezt tették régi nagyjaink is: Petőfi, Arany, Tompa, Vörösmarty, Csokonai, Vajda János… stb.
Ha nagyon cifrázzuk, visszaüt, mert ami tökéletes azt nem szabad rongálni!
Na, most kiadósan megírtam! Egyébként persze lehet a költői eszközök szélesebb tárházát is felhasználni, szoktam is, ha a téma úgy kívánja.
Szeretettel: alberth