Minden nap megtalállak.
Minden nap kereslek,
Minden nap várlak.
Minden nap tartlak édesemnek,
Velem vagy végre!
Ölellek,,
Pirulnak bújó csillagok, kérik,
Nézzünk az égre!
Minden nap hullnak kavicsok
Tó fenekére,
Minden nap hullnak csillagok
Göncölszekérbe…
Minden nap véled alszom el,
Minden nap máshol ébredek,
Minden nap nyújtod két kezed!
Megjöttél végre!
És eltelt annyi tétlen nap,
Bóklásztam, vándoroltam,
Minden nap kerestem magam
Szánalmas pokolban.
Meg tudod, kerestem magam
Tavaszban, őszben, télben, nyárban…
És, tudod, eltelt annyi nap,
Magam sose találtam!
Mer’ tudod, sosem találtam.
Te meg most nyújtod két kezed,
Segítsz, hogy megtaláljam!
Segítsz, hogy megtaláljalak,
Tavaszban, őszben, télben, nyárba
Utóirat:
Mer jó volna…
Jó volna szállni szoknyád lebbentő nyári széllel,
Kanyargó, hűs patakként nyomodban csavarogni,
Rigó megbúvó fészkét vigyázó nádszálként
Veled csak hajladozni…
Mint langyos zápor, lemosni arcodról a könnyet,
Hogy sírtál, ne lássa soha senki,
Kandi-kíváncsi pajkos csillagként nyári éjjel
Ablakodon belesni…
2 hozzászólás
Szia!
A vers… szóval…úgyis tudod…
Az utóirat meglepett! 🙂 Az jutott eszembe, olyan, mint egy népdal. Nem csak a hangulata miatt, hanem azért is, mert olyan érzésem van, mintha szállna szájtól szájra, és még évszázadok múlva is énekelni fogják… hisz örök…
Zsó
szia Kedves Zsó!
én is úgy találtam… (ki)
és nagyon megtetszett,
de nem plagizáltam 🙂