Minden negyedik másodpercben
éhen hal a földünkön egy ember.
Egy ember… Olyan, mint te, vagy én.
A többségük gyerek… Emberek!
Hallgatom, és még csak meg sem rebbenek…
Nem pirulok… nem is figyelek…
Négy éhezőből három a gyerek,
– mint az enyém, vagy a tiétek –
s mondjuk: nem a miénk a vétek,
hogy nem jut nekik egy maroknyi étek!
Mindegyik átkozott soromban
egy gyerek itt fog maradni holtan,
közönyünk jeges tengerében
– míg olvasol – merülnek sorban
ámuló szemekkel, vád nélkül… szótlan…
Mert egy maréknyi rizs nem jutott…
Egy pohárka tejet nem kaphatott…
Sorsuk ez volt, mondjuk szenvtelen,
és éhen hal egy ember, minden
elátkozott negyedik másodpercben.
8 hozzászólás
Kedves Antonius!
Az éhezés kegyetlen dolog. Sajnos, hogy még mindig annyian szenved a betevő falat hiányától. Versed figyelemfelkeltő és elgondolkodtató.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy olvastál és értékeltél.
Üdv. a.
…s már a z október elhozta a Telet. Hideg van, nincstelenség, káosz és zűrzavar –
Jó vers!
Szeretettel
mesako
Emese Kedves!
Köszönök mindent.
Üdv. a.
Kedves antonius!
Nem tudom megállni, hogy ehhez a figyelemfelkeltő versedhez ne írjak!…
Úgy látom más sem rezzen meg ennek a hírnek hallatára…
Nem is érdekel senkit, nem is figyelnek…
Pedig ha a sajátjáról lenne szó!…
Azt nem értem kiöntözik a tejet, a gyümölcsöket inkább az enyészetnek, minthogy ezeknek az éhezőknek adnák…Furcsa világot élünk…Írásod, rávilágít erre…
Bocsáss meg, ha zavart volna elmélkedésem…
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyza!
Köszönöm a látogatásod és a gondolataid. Egyetértünk. Egy kicsit igazolva érzem magam.(Nem keltettem nagy feltűnést.) Bár ne így lenne.
Üdv. a.
Kedves antonius!
Egyetértek Lyzával és Veled!
A közöny az úr! Pedig szívszorító, ahogy írsz róla!
Üdv: fátyolfelhő
Megnyugvással tölt el a mi egyetértésünk.
Köszönöm látogatásod. a.