Legyünk a ma hõsei és a jövõ mártír, halott gyöngyei.
Égjünk el a szenvedély tüzében,
essünk a pokol legmélyebb gödrébe.
Egymás karjaiban tépjen szét minket a vágy,
keverje fel vad viharral minden érzelmünk legmélyebb pillanatát.
Szakadjon ránk az egész világ,
de mi akkor is mozdulatlanul hallgassuk
egymás szívverésének lüktetõ ritmusát!
Legyünk Istenek, ördögök és angyalok!
Legyünk éjjelek és nappalok!
De mindenek felett legyünk végre EGYÜTT SZABADOK!
Szárnyaljunk a magasba és a mélybe,
fürödjünk az élet tengerébe.
Csak akarjunk, szeressünk és minden percet élvezzünk!
És ha egyszer mégis meghalunk, sírunkon lobogjon a Szentkötelék,
az Áldás,
közös múltunk záloga, a szerelem vérvörös zászlaja!
1 hozzászólás
Nagyon nagyon tetszett a versed.Nem értem, eddig miért nem vették észre.A vers, akkor jó, ha ilyen töményen, és szépen megfogalmazva, költői képekkel felöltöztetve tudod megírni.Jó volt olvasni:Szeretettel:Kriszti