s még mindig
tiéd s enyém minden létezés
a víztükörben játszó napsugár
a csendes hajnali ébredés
csattogó záporban faág
napfényben reszkető virág
az út mentén szétszórt kavics
lehetséges világ
a valóság mezején
feldobom, de nem kapom el,
tetteinkért titkos hang felel
14 hozzászólás
Szia Eszti! Rég nem írtál már, s hiányzott! Ez a versed tetszik, én a forma bolondja vagyok, így jobban átérezhető a tartalom, mint pl. egy hagyományos formánál! Üdvözlettel? én
Köszönöm szépen! 🙂
Kedves Eszter!
Örülök, hogy ismét olvshattam versedet. Nagyon szép költői eszközökket használsz. Tetszettek a hasonlataid és a megszemélyesítéseid, jól érzékeltetik a mondanivalót.
Szeretettel: Zsóka
Köszönöm, hogy nálam jártál. 🙂
Egy így van! Szép gondolat!
szeretettel-panka
Köszönöm, kedves Panka!
Szia Eszti! 🙂
Ritkán írsz verseket, nem is értem, mi az akadálya. Talán az, hogy a tökéletességre törekszel? 🙂
A forma elgondolkodtat, mert újdivatú. A tartalom ó. Óóó, a kettő valamiféle összhangot alkot, a tagolás pedig utat mutat.
A közéspső rész tárgyilagos, úgyhogy nem úsztam el, viszont több verset kellene írnod. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Hát igen, jó lenne többet írni. Valójában azért halogatom, mert mindig azt mondom, most ezt vagy azt kell még elvégeznem, és nincs rá időm Valójában persze tudom, hogy az csak kifogás. Köszönöm, hogy elolvastad. 🙂
Nem dobom fel, még olvasgatom. 🙂
Üdvözlettel: eferesz
Köszönöm szépen! 🙂
Kedves Eszti!
Nagyon szép ez a versed, melyben most az érzelmek dominálnak, és kicsit megbújt a bölcs tanítás a háttérben, ezért sokkal szárnyalóbb, könnyedebb lett.
Judit
Köszönöm szépen, kedves Judit!
Kérdezem én is, miért vagy itt olyan ritkán, és miért nem írsz több verset.
Ez a versed számomra a létezés szépségét, teljességét mutatja be.
Szeretettel: Klári
Igazad van, gyakrabban kéne itt lennem, és írnom, tudom. A rohanó hétköznapokra fogom, de ez csak kifogás. Köszönöm, hogy itt jártál!