Ez az ősz, mint tolvaj
úgy sompolyog hozzánk,
hogyha nem bujkálna,
tán meg is motoznánk.
Mint egy kaméleon
olyan észrevétlen,
nyár színeit ölti,
nincs benne szemérem.
Őszes halántékát
nem rejti kendőbe,
nem hűvös és szerény,
ahogy várnánk tőle.
Mint ki örökölte
kincseit a nyárnak,
forró az ősz napja,
s keresed az árnyat.
Életemnek ősze
legyen szintén ilyen,
immár úgy döntöttem
példám tőle veszem!
Mint ifjú Apolló
életének delén
úgy élem meg őszöm,
nem leszek én szerény!
Sudár a termetem,
a fejem nem deres,
rólam az sugárzik,
hogy szeretlek, s szeress!
Forró ősz a sorsunk,
napja hévvel ragyog,
örökké enyém vagy,
s mindig tied vagyok…
8 hozzászólás
Jó! Lendületes, magával ragadó, szép összecsengésekkel megírt vers lett bennem, földerített ez a párhuzam, és még milyen igaz is erre az őszre. Jó volt olvasni.
aLéb
Köszönöm, kedves Béla!
Végül is engemet gyakran az aktuális történések és dolgok ihletnek meg. Szeretem a régi idők témáit is, de a jelenről írok a legnagyobb örömmel. Főleg ha van benne pozitívum.
Szeretettel: alberth
Nagyon szép, lendületes, ritmusos magával ragadó. Tetszett.
Szeretettel: Edit
Köszönöm, kedves Edit, örülök, hogy tetszett a versem! 🙂
Szeretettel: alberth
Szia!
Nagyon magával ragadott a versed. Ritmusos, kellemesen ábrázolod a "tolvaj" őszt. üdv hundido
Köszönöm véleményedet, kedves Hundido!
Szeretem a ritmusos verseket, hiszen a vers és a dal régebben szinte ugyanazt jelentett.
Üdv.: alberth
Kedves Albert!
Akár ismételhetném is az alább leírt véleményeket.
Csak annyit mondok: Tartalma, ritmusa, remek és szép minden a versedben.
Szeretettel: Kata
Köszönöm szépen az értékelést, kedves Kata!
Az utóbbi 10 évben állandóan igyekszem fejlődni a versírás terén és nem csak a tartalom fontos számomra, hanem a forma is. Mindig megkeresem azt a versképletet, amelyhez a megírandó versem a legjobban illik hangulatilag és témailag. Hát így sikerült! 🙂
Szeretettel: alberth