Mint halottnak a csók.
Amitől életre kell a szív,
Mert egy halott lány táncra hív.
Mosolyog rád, mert megkérted a kezét
És a halott szíve örökre a tiéd.
Ne félj, nem bánt…
Csak felemeli menyasszonyi fátylát.
Csókot lehel ajkadra,
Majd elvarázsol a holtak hazájába.
Nem érted, mi ez az egész
Csak azt tudod, hogy egyre jobban félsz.
Haza mennél,
De ő kezed el nem engedné.
Nem tudsz megszabadulni tőle,
Mert rabul ejtett a szerelmével.
Döntöttél,
Mert beleszerettél.
Megittad a mérget, amit kevert neked
És most boldogan ”éltek”.
6 hozzászólás
Az utolsó sor telitalálat. A többi sem marad el.
Üdvözlettel: Daniel
Köszönöm kedves Daniel!
üdv: Eddie
Szia Eddie!
Kell az a méreg az élethez, az már csak tőlünk függ, mekkora adagot készítünk belőle, és hogy hajlandók vagyunk-e elfogyasztani a másét.
Különös ritmusa van a versednek, csak azt tudom mondani, hogy kezdesz önmagadra találni.
Sokat fejlődtél az írásban.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Jól látod Tamás, kezdem megtalálni önmagam ismét. 🙂 Remélem, meg is lelem. Örülök, hogy tetszett!
üdv: Eddie
Szia Eddie.
Remek alkotás.Nekem az utolsó sor kicsit sántít,de mindeképpen egy szépen megírt vers.Főleg az eleje tetszik.Klasszak a rímek és szépen dallamosan halad.Üdv.Nikolett
Szia!
Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám!:)
üdv: Eddie