Átölelném a magas hegyeket,
érezném az igaz szerelmet.
Intenék a lemenő napnak,
mintha nem lenne több holnap…
Megkérném a süvítő szelet,
hogy utoljára játsszon velem egyet.
Madarak dalával aludnék el,
takaróznék felhők melegével.
Remények és álmok nélkül…
Végül lassan átölelne az este,
majd csillagok csodáját lesve
egy könnycsepp szökne szemembe.
1 hozzászólás
Az érzést próbálom érezni, de kicsit "sokszor-hallottam már ezt" érzésem van a verseddel kapcsolatban, és a ritmikát is hiányolom belőle.
Hanga