Mit hoz a hajnal, mosolyt vagy csalódást?
Derűs az ég, mégis oly szomorkás,
gyöngyözik a harmat a dermedt fákon,
tombol a dér a hosszú éjszakákon.
Üres az ágyam, szívem tele vággyal,
szívesen játszanék tüzes kis száddal,
csókodtól az összes virág ki nyílna,
szobámban hervad, egy tűzpiros rózsa.
Elhervadt virág, és sorvadó táj,
üszkös magányomban a csend is fáj,
deres lombokon kuporgó kismadár,
akárcsak én, kis melegségre vár!
1 hozzászólás
Szia szaty!
Első versszakban felkaptam a fejem a számomra szuggesztív tájleíráson, eredeti képekkel dolgoztál, aztán a másodikban felsejlett a cél-szép-szép, bár kissé naiv-mondtam magamban, a harmadik viszont olyan, mint egy falvédőszöveg…bocs
az elsőt nagyra értékelem, szerintem érzelmileg több van benned, mint amit a végére kihoztál belőle
remélem nem voltam erős
üdv: Cal