Egyes egyedül a sötétben,
magzatba gumózva keservben.
Néha kellenek ilyen napok.
Napok.
Értenem kéne teljesen,
mi lesz belőlem 50 évesen?
Vagy csak álmokról álmodom,
s szajkózom magamnak:
mint gyerek a gyereknek.
Ide – oda sepregetve,
néha – néha félrenézve keresek valamit,
mely tán sosem volt meglelésre.
Nem bízom a véletlenre,
mégis Istent kérlelve könyörgöm vigaszomért.
Ám nem kapok választ,
de visszajelzést sem,
hisz saját életemben nekem kéne tudnom.
Bár ki vagyok én hogy megkérdjem:
mégis mit csinálok én?
1 hozzászólás
“Értenem kéne teljesen,
mi lesz belőlem 50 évesen?”
Vannak olyan évfordulók, amikor kétségbe esünk, utólag rájövünk, hogy az még nem is volt rossz, sőt! Ebben a korban már van tapasztalat mögöttünk, megfontoltabbak vagyunk. Talán a gyerekek is felnőttek már, lehet saját életünk. Ki-ki kedve szerint választhat, hogy kirándulás, színház, uszoda. Még tanulni is lehet, hiszen sok idő van még a nyugdíjig. Rengeteg minden vár, várhat rád, csak figyelni kell a jelekre.
Szeretettel: Rita 🙂