a folyón ha végül átkelek
magammal majd mit viszek
elpocsékolt fél életet
fényes-édes emlékeket
tisztességet becsületet
lehúzó feleslegeket
Sztüx vizébe belevetek
ilyet többé nem cipelek
a kötelesség és a munka
hagyom más bolondokra
ezért nem vittem sokra
nem volt időm pillanatokra
viszem majd és jön velem
villámlás a hegyeken
fenséges komolyságával a Tátra
esőben barátom kabátja
fehér izzás szeretkezés sátra
behúzott cipzárral negyven fokba
ugrani a hűs hullámokba
éjfélkor meztelen a tóba
közös nyaralás keringő az esten
kihalt állomáson alvás Pesten
hegy oldalából nézni csillagot
augusztus éji tűzijátékot
tiltott osonás a sötétben
a zongora alá bújni félten
mozgó vonatra szállni étlen
hazaérni megmaradni vétlen
gyermek- és ifjúkorom álma
keresztapámnál a málna
csak képeslapon a pálma
tenger helyett a Mátra
kedvencei pipacs réti virág
majd koszorúk nagyanyám sírján
feledhetetlen virágoskertje
sok unokája szeretettje
földön alvás mezítláb a sárban
bóklászás a nyári határban
kazlak teteje a váram
ahol királyfira vártam
temető fölött a fenyves
messzi titokzatos csendes
ha a hegytető felől szél zúg
félek fülelek majd mit súg
kora reggeltől cseresznyefán
nekem dalol minden madár
a magokat szanaszét köpve
kis fácskák bújnak ki jövőre
kalácssütés hempergés a hóban
közösen osztozni a jóban
karácsonyillat gyertyaláng ének
szeretteim ma mind újra élnek
hűséges kanmacskám környék réme
fagyit rétest neki félretéve
már mindig ott ül fenn a lépcsőn
soha nem késve engem féltőn
homokból vár alagút játék
a kisfiúval örökre vár még
Duna-ártérben odvas vén fűzfánk
napsütésből eső szakadt ránk
félredobott bicaj hasalás a fűbe
szivárványt fűzni fonalként a tűbe
barátnőm varrta legcsinosabb ruhám
a diplomaosztón büszke édesapám
ifjúságom szabad levegője harca
szerelmeim vidám napsütötte arca
minden velem jön eltéve az emlék
mintha csak most történt volna nemrég
gyermekségem színe íze
soha nem megy feledésbe
felnőtt korom szürkesége
belemerül a Sztüx vizébe
2023. július
6 hozzászólás
Drága Dona,
Végtelenül megható és egyben fájdalmas verset hoztál. Az elmúlás gondolata arra készteti az embert hogy leltárt, élet-mérleget készitsen.
Meseszép élmények kerültek a listádra…egy életnyi örömcsokor.
Azt mondják mikor meghalunk egy fényörvénybe kerülünk ahol lepereg előttünk életünk összes fontos mozzanata és mindig csak azt visszük magunkkal mikor átkelünk az Sztüx vizén amit másoknak adtunk és az érzéseket amit másokban hagytunk magunk után.
Mély elismeréssel gratulálok, a témája ellenére az új kedvencem lett.
Körülölelő szeretettel:
M.
Drága Napfény!
A leltárkészítés egy éve szinte mindig jelen van nálam, pár havonta versekben is előjön, tehát biztos, hogy fontos a számomra, és az is, hogy mindig ugyanabból a szempontból, és mindig ugyanaz a konklúzió. Hozzászólásod – mint mindig – új gondolatokra késztet, most egy másik szempont is elém került. Érdekes gondolat, hogy a túlsó partra azt visszük át, amit másoknak adtunk, amit másokban hagytunk magunk után. Ezen elgondolkozom. Köszönöm az új szempontot, a dicsérő szavakat és a gratulációt. Megtisztelő, hogy kedvenc lett.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
“Mit viszek magammal?”
kérdezed?
Felsorolod az emlékeidet amelyek
sokat jelentettek.
Mint:”ifjúságom szabad levegője harca
szerelmeim vidám napsütötte arca
minden velem jön eltéve az emlék
mintha csak most történt volna nemrég”
Mindannyian csaK az
emlékeinket visszük,vihetjük magunkal
a Sztüx folyóhoz,a Sztüx folyßin át!
Gratulálok nagyon értékes,egyéni gondolatadra!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Igen, ahogy öregszem, egyre inkább a múlt, mint a jelen fontos. És egyre régebbi emlékek jönnek elő. Persze ez törvényszerű is, hiszen most már nem sok történik velem, ill. semmi. Ha a jelenem is olyan gazdag lenne élményekben, mint a múltam, nem siránkoznék vagy nosztalgiáznék állandóan a régiek felett. De hát ez van. /Időről időre elkap a harci láz, hogy a jelennek éljek, a jelen is érdekesebb legyen, de az elhatározás nem elég, a megvalósítást állandóan akadályozzák a külső körülmények./
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona!
“elpocsékolt fél életet
fényes-édes emlékeket”
Ezzel az érzéssel nem vagy egyedül.
Viszont! Még előtted az élet, hátad mögött a múlt és hogy mit viszel majd magaddal, azt még nem tudhatod.
Megértéssel, egyetértéssel, de mégis bíztatással szeretném a hozzászólásom zárni.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm megértésedet, egyetértésedet, és – mint mindig, pozitív életszemléletedből fakadóan – biztatásodat. Amikor Napfény és a Te hozzászólásaidat olvasom, mindig egy kicsit pozitívabban nézem az életet, ezt mindkettőtöknek köszönöm.
Szeretettel:
Dona