Odu-lét. Mélyén fénysóvár lelked
csont-kemény sötétbe harap.
Barlang-mély sötét nyeli magába
világosságot vizslató szemsugarad.
Odu-lét. Mélyén agyadba vigyorog
a válóság csontváz-csupasz váza,
vágyak álmok gönceibe öltözött
fénysóvár lelked megalázva,
szemérmetlenül, meztelenül,
mítosztalanul .
2 hozzászólás
Nagyon sötét, nagyon hideg, nagyon tetszik.
A mítosz szóról mindig a görögök jutnak eszembe, hogy ez vmi magasztos dolog(pláne ha vki szerepel egyben), és ennek a tagadása pont annyira egy “süllyedés”, amennyire az kellett ide. Tetszett ez a szóhasználat nagyon, meg az egésznek a hanugalata.