Ráfakult az éj omladékára a csend,
mint sóhajtásra az idő,
mikor szótalan már szavam
ajkán a veszni kész múlás.
Mert sötétbe borul minden egész,
s minden félbetört jelen
ma még itt van velem,
ma még álmodik
reménye az ifjúságnak,
hol őrzik emlékeim foszlányain
szavaid valóságát sejtjeim.
Bennem elevenen élnek
perceink letűnt vallomásai,
sejtjeimben sohasem fásult el az idő,
amit veled töltöttem az ifjúság harmatán.
Már látom a kutatott valóságot
a hitnek értelmében jelenülni meg,
mikor felgyúlnak értelmül
a szavak jelentései,
melyek szépségül ragyognak fel
a múltnak messze ábrándjain.
Mily nagyon szerettem
mindenkor megérezni
félszeim görcsberándult sírását,
mert emberré tett az,
hogy sírhatok.
Megsirattam én már, óh de hányszor
a remegő időt,
mikor láttam gyermekként,
mivé lesz e világ.
Mivé lett benne az akkori törtető jelen,
amit képtelen voltam érteni,
de nem is akartam,
mert bennem már akkor
nem az e világi szív dobogott.
Felragyog még ma is könnyeimnek árja,
miként zokogok,
de úgy, ne hallja senki sem.
Mert én is csak egy senki vagyok,
nincs nekem érdemem,
ki néha olyan árván érzem magam,
mint kövek között a megfáradt pillantás,
ha hallgat a homálynyi csend,
mikor szétszakad fáradtan bennem
a könnyező jelen.
Mivé leszel, világ,
te sóhajomba fakult remegés?
Lépteiden kényúrként felesel a gőg,
ki hirdeted, benned él a szabadság.
S én mindenkor azt láttam,
néped mint megkötözött rab,
búsan egyre körbe-körbe jár,
kinek csörög kezén a bilincs,
s ott, ahol az zörög,
ott szabadság
még mára sincs.
13 hozzászólás
Jedves Zoltán!
Elöször is meg kell jegyeznem,hogy írásaidat nem
lehet csak átfutni!
Hihetetlen mennyi bennük a megfontoható!
Szinte minden sor magában egy gondolatmenet
A másik dolog meg a beleélésed és meggyözödésed.
Megértek és kirajzolódtak azok a dolgok
melyekben hiszel
Sziklaszilárdan hiszel bennük!!
Kedves sailor!
Mélységes szívbéli értékeléssel, köszönöm, kedves
szavaid értékelő megnyilvánulását, melyet versemhez
teszel, mint ehhez is amit Igazán nem érdemlek meg
Tőled!
Én nagyon – nagyon szeretek írni, olyankor mikor írhatok
oly szépséget, s vágyat érzek a Teremtő Jehova Isten
felé mindenért, különösen az életem ezen irányú egyszerű
készségét köszönöm, hogy kifejezhetem felé és
embertársaim felé!
A hála könnyei ilyenkor nem csak szemeimből folynak
hanem érzetem minden sejtjeiben áramlik felé bennem
a vágy, hogy csöppnyi emberi mivoltom úgy nyilvánuljon
meg, hogy boldoggá tegyem Őt, ha megengedi közeledésemet
ezen érzeteim vágyain felé vitetni!
Én nem vagyok költő szokványos módon, ezért dícséretet
nem érdemlek…
Folyt…
Folyt…
Nekem nincs iskolám, se tudásom különösebb, csak
ösztöneimből, a bennem teremtett valóból élek! Így
főleg szégyenemre lenne elfogadni bármi dícséretet
azért ami nem az enyém. Bár az igaz, hogy valamilyen
általam ismeretlen módon mégis rendelkezem oly
Boldog érzésű készségekkel, melyek érzetembe
kerültek. /Ugyanúgy mint másnak is, csak én másként
élem meg e lehetőséget. /
Én mindenkor oly boldog ember voltam mint ahogy ma
is a/skizofréniával, és a végbél rákkal együtt/.
Szeretek írni, de ami a bensőmben fogan a Teremtő felé
az oly meghitt gyönyörűséggel tölt el, amit egyenlőre
annak mélységében megfogalmazni még nem tudok!
Köszönöm szépen kedvességedet, hogy írtál nekem íly
mélységekkel érintve versemet!
Szeretettel üdvözöllek Téged Barátsággal Zoli Kaposvárról!)
folyt
A cím maga nagyon idöszerü,talán soha ennyire nem
mint ma:"Mivé leszel, világ?"
Egy csodaszép hasonlattal kezded:"Ráfakult az éj omladékára a csend,
mint sóhajtásra az idő,"
Elmélkedsz:"mert emberré tett az,
hogy sírhatok. "
…de már gyermekként is:"mert bennem már akkor
nem az e világi szív dobogott."
Gyermekként is sejtetted az igazi,egyetlen igazságot
folyt
ááá,megínt elszállt!
"kinek csörög kezén a bilincs,
s ott, ahol az zörög,
ott szabadság
még mára sincs"…nagyon igaz
Lehetne még sokat idézni belöle!
Gratulálok,csoda jó,értekes írásodra!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Szia Zoltán!
Az első két sorban lévő kép és hasonlat annyira tetszik, hogy megállított, többször is elolvastam.
A világ nem jó úton halad, nem is tudom, mi lesz ennek a vége. Ezek a kétségek hatják át versedet, mely a rád jellemző stílusban született. Van egy jellegzetes zöngéje minden írásodnak, ettől egyediek.
A régies nyelvezet miatt súlyosabban jön át a tartalom, ám ez emeli ki az átlagból.
Egy érzékeny ember gondolatai, aki jóra törekszik, a szépet áhítja, mindent megtesz ezekért, és – többek között – ez a te érdemed.
Mély érzések hatják át soraidat, komoly mondanivalót hordoznak. Sűrű, tömény vers, a szavak nemes értelmében.
Köszönöm, hogy olvashattam! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Hálásan köszönöm jöttödet, s olvasásodat örülvén kedves szavaidnak,
mely ebben a létben nem természetes még közöttünk sem kik írunk!
Írunk mert szeretünk írni érzékeny valónkat kifejezve ezáltal is, hiszen
a szavak tesznek bennünket igazán emberré. S igyekszünk ezen a Teremtőtől
való képességgünket érzékenyen átélni, s ha lehet odáig fokozni, hogy
a mélységekből /melyek bensőnkből fakadnak/ mely talán érzékenyebb
mint az átlagé/ igyekszünk művészeivé válni a szavakkal való bánásnak.
Persze ez szinte minden embernek megadatna, mert legtöbbünk tud írni,
de mélységes értéket viszonylag kevesen éreznek az írás iránt, pedig
számomra az egyik legcsodálatosabb dolog mi ezen életben megadatott,
hogy írhatok, kifejezve rejléseit, bensőm érzéseit a Teremtőnek kitől
mindezt, kaptam… folyt
Mély, összetett írás érzésről, emberségről, fájdalomról és elkeseredésről.
Minden benne van, nagy élmény olvasni.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Hálás szívvel köszönöm szépen, hogy olvastad versemet, örülvén
annak, hogy volt ami tetszett benne!
Elnézést kérek érte, hogy csak most reagálok kedves szavaidra nem
vettem észre hogy válasz nélkül maradtak soraid!
Szeretettel kívánok neked ihlettel téli perceket!
Zoli Kaposvárról)
Már a címe is időszerű…
Mély, sokatmondó, igaz és bölcs versed szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok megírásához.
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!
Zsuzsa
"kinek csörög kezén a bilincs,
s ott, ahol az zörög,
ott szabadság
még mára sincs"
Kedves Zsuzsa!
Hálásan köszönöm érzéseid mélységét versem iránt!
Köszönöm szépen, hogy olvastad gondolataimat melyek
fájdalmamból fakadtak tudva mivé lesz a világ hamarosan
ha tetszik neki ha nem, a rengeteg gonoszsága miatt.
A szomorú, hogy az emberek nagy része nem ismeri fel,
hogy elérkezett a világnak elmúlása. Szinte már vajúdik
saját levében gyötrődve kinjai rongyain.
Mindenki hamarosan meglátja, hogy minden hiábavalóság
Isten léte nélkül!
Mert minden engedetlenség megy a pusztulása felé.
Ezt az emberiség nem tudja kiheverni, csak az Istennek
engedelmeskedőknek van esélye, ha kitartanak az Isten
felé vitető életútjukon.
Elnézést kérek a késői válaszért nem vettem észre, hogy
nem reagáltam kedves szavaidra!
Szeretettel köszönöm szépen olvasásodat! Zoltán Kaposvárról
Folyt….
… S kaptuk mindannyian kik élhetünk ezen a földi világon. Milyen boldogító és
fenséges érzés írni, semmihez sem fogható az az öröm melyet olyankor érzek
ha írhatok. Ezt mindenkinek éreznie kellene!!!
Mert mi sem vagyunk kiváltságosak, csak másak, érzékenyebb bensőjűek mint
az átlag kik értéket, a művészet értékét látjuk a szavak fenséges rejléseiben, melyek
bennünk másként rejlenek, s hatnak.
"Mivé leszel világ?"
E versem címe is mutatja, hogy nagy a baj! Főként az emberi szívnek az érzéketlensége
miatt, melyet fáj még leírnom is.
Mindenki látja, hogy nagy a baj, de kevesek fogékony szívűek a Biblia igazságának
mélységesen segítő, szívet érintő üzenetére. Mi a Teremtő Isten Tanúi nem tudunk többet
tenni mint, hogy beszélünk, írunk, s érzékenyen igyekszünk viselkedni és szeretni
önzetlenül… Folyt…
Folyt…
… De mások helyett nem cselekedhetünk. Mindannyian szabadakaratot kaptunk, a jelenés könyve
a Bibliában a 22 fejezetben a végén gyönyörűen fogalmaz "… aki akarja vegye az élet vízét ingyen."
De milyen tragédia az emberiség legtöbbjének mindez ingyen sem kell, mert nem hajlandók átélve
a szív mélységes érzésével megvizsgálni az ÉLET NAGYBETŰS IGAZSÁGÁT.
Mi Tanúk, de én sem tudok mit tenni. Mások helyett nem érezhetünk, se nem tehetünk. Ezért sírtam
és sírok mert, TUDOM mily nagy lesz a pusztulás armageddonkor, de mi többet nem tudunk, tudok tenni.
Nagyon szeretek minden embert, felvállalva értük, értetek, hogy nem vagyok ezért közkedvelt csak megtűrt
pedig én is érzékeny ember vagyok s ez fáj.
De tudom, hogy ezt kell tennem a Krisztus úton melynek követeként élek és járok…
Szeretettel gondolunk Rád Gabikával!
Zoli Kaposvárról