mozdulatlan állok az éj kéjes fátyla alatt
iszom a sejtelmes csendet hisz van itt bőséggel
lehet hogy ajkad bús mosolya szívembe ragadt
moccanatlan
By Hangamozdulatlan állok az éj kéjes fátyla alatt
iszom a sejtelmes csendet hisz van itt bőséggel
lehet hogy ajkad bús mosolya szívembe ragadt
12 hozzászólás
Kedves Hanga!
Jó a vers, jó eszközökkel.
santiago, köszönöm a véleményedet!
Hanga
Mint mindig, megint gyönyörű sorokkal örvendeztettél meg minket 🙂
barackvirág
Nagy köszönet Neked is barackvirág!
Hanga
Szép vers, nekem úgytünik mintha valaki elment volna és nézel utána az ablakból az utolsó mosolya megdobogtatja szívedet. De lehet, hogy tévedek.
Tetszett a versed.
Üdv: József
szhemi, a lényegét jól érzed, köszönöm, hogy nálam jártál!
Hanga
Szép vers, kedves Hanga!
Rozália
Szia Rozália, örülök, hogy olvastál!!
Hanga
Hanga, komoly érzés ez a vers bennem. Kimerevített pillanatkép, néma kérdéssel. Nagyon tetszett.
aLéb
Igen kedves aLéb, a pillanaton túl ott ül egy komoly érzés, jó, hogy érezhető lett.
Köszönöm!
Hanga
Szia Hanga!
Na ez már ismét a Hangák egy rejtelmes-bús darabja.
Szép ahogy megszemélyesíted a hintaszéket és emberi
vonással ruházod fel s ezzel az egész vers vonalát meg
is határozod. A verset olvasva szabályos filmként jelennek
meg a sorok és képek, háttérben az alkotó picit szomorkás
mély érzéseivel…
ölel
leslie
leslie, kedves, köszönöm!
Hanga