Ha egyszer meghal bennem a csend is,
mondd kedves, akkor mi marad nekem?
Dermedt pillanat, akadozó szó,
békés szép jelent soha nem terem.
Marad a sötét homály-világa,
melyben zavartan merül a tudat
és ami szép volt, azonnal elszáll,
szívemen már csak rossz érzés matat.
Gyere hát, szólalj, várom szavadat,
tiporj el minden, oly bántó csendet!
Duruzsló szó, pusztuló némaság,
ad nekem majd mindörökre hitet.
10 hozzászólás
Azt gondolom, aki ilyen választékosan fejezi ki magát, nem lesz csendben, csak ha ő akarja.
Kedves Anatol!
Köszönöm, hogy nálam jártál!
Üdv, Judit
Kedves Judit!
bizony sokszor a csend fájni is tud. pl ha nem kapunk választ a kérdésekre…!!!
szép versedhez gratulálok!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Szerintem van csend ami nyugtat és van ami nagyon tud fájni…
Nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Judit kedves
A csend sosem hal meg, csak néma marad. Húú, de " megdermedt pillanat". 🙂
Mélyreható mélázés, és csodaszép.
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
A csendnek is van mondanivalója…
Nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
A csend olykor nagyon beszédes tud lenni. Talán van amikor csendben is kell maradni.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
A csendnek is mindig megvan a maga mondanivalója…
Nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Mély érzésekről tanuskodó versed nagyon megérintett. Kifejező szavakkal, jelzőkkel illusztráltad alkotásodban a csendet. Szeretettel gratulálok alkotásodhoz:
Zsóka
Kedves Zsóka!
Nagyon köszönöm hogy itt jártál és olvastad a versem!
Szeretettel, Judit