Mondd még!
Úgy szeretem hallani, ha fülembe suttogod: Szeretlek.
S leheleted incselkedőn megcsiklandozza fülemet.
Mint mezőn suhanó tavaszi fuvallat,
mely magával hozza nyár melegét,
úgy melengeti lelkem szerelmes szavad:
Szeretlek. Szeretlek, mint soha senkit eddig még.
Mond még!
Te vagy az első, kinek elhiszem, igaz a kimondott szó,
s nemcsak hamis arany csendülése, nem hazug, csábító.
Szeretlek. Szeretlek, mint soha senkit eddig még.
Mondd! Kérlek, mondd még! Lehunyt szememmel várom,
e szó felém simítsa minden melegét.
Mond még!
S én átölellek, válladra hajtom fejem, hogy ne csak halljam,
érezzem is az igaz, mélységes szerelem hangtalan,
bennem elcsendesülő rezgését.
Nem szólok én sem. Szemem simogatja arcod,
s szemednek üzeni, mit nem érzett e szív rég:
Szeretlek. Szeretlek, mint soha senkit eddig még.
4 hozzászólás
Kedves Helen Bereg, ez is egy nagyon szép szerelmes vers, tele érzelemmel. Tetszett a versed, gratulálok.
Valóban szép vers, izzó szenvedély…
aLéb
Szia!
"Mondd még!"Szeretem hallani,olvasni.Szép ez a versed is mint a többi valamannyi, nekem bejön nagyon a stílusod.Gratulálok.
szeretettel üdv:hova
Olyan jó olvasni a lelkesedést! Nagyon szép vers! Grat!!! és Boldog karácsonyt! 🙂