Amikor nem tudok verset írni,
elég, ha rád gondolok,
kezembe fogom legszebb tollam
s egy köteg papírlapot,
az elsőre kanyarítom
neved betűjelét,
máris dől belőlem a szó,
folyamként áradva mesélem,
ami vagy nekem;
álomból született
hús-vér valóság,
tapintható,
lekottázhatom
hangod bársonyát –
buja dallamokban csendülő
izgalmas hangsorok;
megtölthetem a lapot bőröd melegével,
érintésedtől
szemérmesen pirulnak a betűk;
lélekecsettel
színes képpé festhetlek,
szén, pasztell, akvarell, olaj,
antik és új –
bármelyik lehetsz a vásznon;
apró ráncok ölelik
örökké nevető szemed,
huncut csillogása
bennem tükröződik,
s tekintetedből bölcsesség is árad;
nem árnyékollak,
szabadon szárnyalj,
lebegj a fénnyel telített realitásban;
rajzolok
egy hozzád illő keretet,
arany lesz
vagy tölgyfa ráma,
talán akác, hogy a méz íze átjárja,
és szépre szeretlek,
ahogy te is engem;
végül hagyok egy lábjegyzetet,
bár anélkül is látni fogod,
rád gondolok,
és nem tudok verset írni;
felolvaslak magamnak,
neked,
könnyek tolakodnak,
tengerré válnak,
hullámok hátára vesznek,
érzed velem a ringást.
Nem értem, miért volt e csend;
neved egy tiszta lapra véstem,
s dörömbölnek a szavak idebent.
A kép forrása: Pinterest.
48 hozzászólás
Nagyon szép, Keddes Kankalin!
Ilyet, csak magas tónuson, szerelemmel szeretve lehet írni.
Ugyanezt kérdezem is, magamtól.
Mit eszünk vacsorára? 🙂
Ne ijedj meg!
Csak leszálltam a földre.
Szeretettel olvastalak:
Ildikó
Szia Ildikó! 🙂
Örülök, hogy szépnek találtad. Igyekeztem minél egyszerűbben, érthetően fogalmazni. Régebben nem sikerült ennyire tisztán. Úgy látszik, nyiladozom. 🙂
Mit eszünk vacsorára?
Hm…
Ma nem én készítettem, de már érzem az illatát.
Szerintem nem érdemes leszállni a földre, repülni jobb. 🙂
Köszönöm, hogy elmondtad gondolataidat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Elvarázsoltál, olyan szépre írtad a versedet, mint egy imát, mint egy hangulat, ami megelevenedik.
Szeretettel gratulálok
Ica
Szia Ica! 🙂
Bevallom, elhomályosult a szemem, amikor olvastalak. Meghatódtam.
Köszönöm, hogy ennyire átérezted ezt a verset. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Szokatlan ez a vers forma.Eddig ilyen nem volt.Nekem ez a rész tetszik nagyon.Az egész tetszett.
színes képpé festhetlek,
szén, pasztell, akvarell, olaj,
antik és új –
bármelyik lehetsz a vásznon;
Kedvem támadt festeni, de szerintem már elfelejtettem, hogy kell.Jó volt olvasni téged.
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
Megtisztelő, hogy ilyen mélységig ismered gyűjteményem darabjait. 🙂
Nekem is furcsa ez a forma, mert első szabad versem.
Reggel egy novellával kezdtem, de elakadtam. Úgy éreztem, muszáj valamit írnom, délután kristálytisztává vált bennem, hogy ezt szeretném.
Nem gondoltam, hogy ilyen jóleső érzéssel tölt majd el ebben a formában verselni. Azt sem, hogy lesz belőle valami, de – nagy meglepetésemre – lett, és éppen az, amit elterveztem.
Örülök, hogy tetszett neked, és még festésre is ösztönöztelek.
Köszönöm, hogy velem tartottál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Szerintem már mindent olvastam tőled.
Nem idézek tőled fejből, de azért valamennyire megismertem a gyűjteményeid darabjait és talán téged is.
Már itt vagyok pár éve.Örülök, hogy nyitott vagy az újdonságokra.Nekem öröm, hogy olvashattam tőled
és ötletet adtál egy régi új hobbihoz.:)
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
Szerintem is mindent olvastál, és nagyon jó a memóriád, hogy ennyi vers között eligazodsz. 🙂
Már előző évben elkezdődött nyílásom, folyamatosan rácsodálkozom új dolgokra, hogy mennyi mindent nem vettem észre a körülöttem zajló világból. Ki kellett szabadulnom önmagamból, hogy nyitott lehessek, ehhez szükségem volt némi szemnyitogatásra.
Nem is hiszed, milyen sokat jelent, hogy évek óta figyelemmel kísérsz, megörvendeztetsz beleérző, őszinte véleményeiddel, melyek éppen olyan szabadon születnek, mint ez a vers.
Köszönöm ezt neked, a hobbidat pedig ne engedd el! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ez most tényleg szabadon szárnyalt! Hiba lett volna formába kényszeríteni. Így tudja igazán
magával vinni az olvasót.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Ez volt az első eset, hogy szándékosan szabadra engedtem gondolataimat, nem akartam kötött formába önteni.
Az utóbbi időben sikerült – az előzőekhez képest – szabadabb szonetteket írnom, de ez a vers formailag is szabad, a benne megfogalmazott érzések ebbe az irányba vittek.
Örülök, hogy szárnyalást éreztél benne, mert valóban szárnyaltam, miközben írtam.
Köszönöm, hogy megerősítettél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Azért a memóriám kifogásolható.Szerintem nem nehéz eligazodni a versek és szerzők között.
Mert már megszoktam,Megértelek néha rácsodálkozom én is dolgokra.Jó ez nem igaz már.
Igen az érezhető, hogy nyitottabb és felszabadultabb vagy.A verseid is vidámabbak.
Én megfigyelő típus vagyok azt hiszem erre a nyitottságra amiről írsz én nem igazán tudok mit írni.
Mert nem vagyok nyitott vagy pontosabban másra nyitott vagyok.Meghallgatok másokat.
Ez a ki kellett szabadulni magamból, hogy nyitott lehessek.Ezt írod Azt hiszem ezt értem.
Nem is baj az ha nem veszünk észre bizonyos dolgokat néha.Köszönöm a kedves soraidat.
Azért figyeltelek mert látszik és vitathatatlan a lelkesedésed a versek és a prózák iránt.
Akár írásról vagy hozzászólásról van szó.Szeretem ha valaki komolyan veszi a munkáját is és másokat is.
Azért azt megjegyzem, hogy a versek közötti eligazodás sok időt vesz igénybe.Több órát, de már kevesebbet foglalkozom ezzel.Én több ember munkásságát is figyelem.Köszönöm a kedves soraidat és nagyon örültem neki:)
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
El kell mondanom neked, hogy komoly lelki táplálékhoz juttatsz hozzászólásaiddal, rólam alkotott véleményeddel. Amit ebben a két ablakban – és egyébként is – megfogalmaztál, hatalmas erőt ad az írás és a szerkesztői feladat folytatásához.
A nyílásról azt gondolom, hogy minden ember életében eljön a megfelelő idő, nem kell siettetni, meg kell érni rá. Én későn érő típus vagyok, de talán nem reménytelen eset. 🙂
Mivel előzőleg kitértél a festészetre, a megjegyzésbe illesztettem a blogomból is ezt a verset. Képi és zenei kiegészítést találsz ott. Eddig nem jutott eszembe, mindig csak zenei linkeket adtam meg.
Talán szívmelengető lesz más megvilágításban is, és még nagyobb kedvet kapsz hobbidhoz.
Köszönöm szépen erőt adó támogatásodat. 🙂
A legszebbeket kívánom neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! Legszívesebben elemezném, annyira tetszett, de nem tudok elemezni, s szerintem ezt a verset nem is nagyon lehet. Rettenetesen mély és nagyon személyes. Ezt nem írhatta volna akárki, akárkinek, ezt csak Te írhattad Neki! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia "én"! 🙂
Nem baj, hogy nem tudsz elemezni, ezt én sem. 🙂
Örülök, hogy megtaláltál valahol a kút mélyén, ahova írás közben elég rendesen belevesztem. Jó hely, maradok. 🙂
Jólesik, hogy ilyen pozitív véleménnyel vagy erről a versemről. Talán próbálkozom még hasonlóval, mert evés közben jön meg az étvágy.
Köszönöm, hogy jöttél, szóltál, rám ismertél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
"lélekecsettel
színes képpé festhetlek,
szén, pasztell, akvarell, olaj,
antik és új –
bármelyik lehetsz a vásznon"
Csodaszép írásodra szeretettel gratulálok:sailor
Szia sailor! 🙂
Köszönöm szépen.
Örülök, hogy tetszett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Szinte hallhatóan dörömbölnek… Nagyon tetszik ez a szárnyalás, már csak azért is, mert nem szoktunk hozzá tőled, és nagyon jó érzés volt olvasni. Csak szárnyalj, szárnyalj még…
Szeretettel 🙂
Ida
Szia Ida! 🙂
Örülök, hogy tetszik ez a szárnyalás. Bevallom, nekem is. Szeretném folytatni. Talán sikerült kiszabadulnom saját börtönömből. 🙂
Köszönöm szépen a bátorítást! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Szép szerelmi vallomás. Valóban hallani a szavak dörömbölését, érezni belőle a szabadságot, a szerelmet, a szárnyalást, amit e csodás érzés ad, adhat, ami nem más, mint a szerelem. Milyen jó is, hogy ennyire inspirál ez az érzés. Csodákra képes. Maradjon ez az érzés sokáig veled. üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Igyekszem szinten tartani magam. 🙂
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm kedves szavaidat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
"rajzolok
egy hozzád illő keretet,
arany lesz,
vagy tölgyfa ráma,
talán akác, hogy a méz íze átjárja,
és szépre szeretlek,
ahogy te is engem;"
Mélyről jövő érzelmek tárháza az egész versed, a nekem legjobban tetsző sorokat kiemeltem belőle. Szeretnék én is "szépre szeretni" valakit. A legszebb vers amit ma olvastam. Köszönöm az ajándékod! 🙂
Szia Melinda! 🙂
Jólesett ezt a festményt elkészítenem, keretbe foglalnom. Kiemelésed találó, mert központi gondolata a versnek.
Szépre szeretni csak szabadon lehet. Ha megvan ez a szabadság, mindenre képes az ember. Még arra is, hogy viszontszeressék.
Örülök, hogy ennyire tetszett.
Köszönöm, hogy meglátogattál a mai ünnepnapon. 🙂
Boldog szülinapot kívánok! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Tetszett a formabontás.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
Ilyen a formám, amikor kijövök a formából. 🙂
Örülök hogy tetszett formabontásom.
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Szokatlan forma ez tőled, de bravúros elejétől a végéig. Maga a vers is keretbe foglalható, annyira szép szerelmi vallomás. És a "szépre szeretlek" különösen megkapó.
Szívből gratulálok!
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
Valóban szokatlan, hiszen ebben a formában még nem írtam verset.
Úgy éreztem, hagynom kell gondolataim szabad áramlását; engedtem, hogy folyjanak a szavak, nem álltam útjukba szabályokkal, csak írtam, írtam, írtam – egyszerűen -, és ez lett belőle. Szinte semmit nem változtattam utólag, nagyon rövid idő alatt lett ilyen, ahogy most olvasható. Spontán vers.
A "szépre szeretlek" nekem is kedvencem. 🙂
Örülök, hogy megkapónak találtad.
Köszönöm, hogy belemerültél ebbe az áradatba. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
A szabadon áramló versekben is "gazdag" vagy, nem csupán a prózákban. Kicsit irigylem ezt az érzést. Felemelő. Megint élmény volt téged olvasni.
Szeretettel: Vox
Szia Vox! 🙂
Még szegény vagyok, mivel csak ez az egy szabad van, de ami késik, nem múlik. Kedvem kerekedett folytatni ezt a mérhetetlen szabadságot. 🙂
Az érzést én is irigylem magamtól. 🙂
Örülök, hogy tetszett ez a kötetlenül szárnyaló versem.
Köszönöm, hogy velem tartottál legújabb versélményemben. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
„Hivatalból” is nagyon sok pocsék verset olvasok, mert a mai költők vagy nagyon szerelmesek, vagy nagyon fáj nekik valami. Ezt még értem is, ám kevesen képesek ezt megfelelő formába ölteni, kellően értékes tartalommal felruházni.
Üdítő kivétel ez a vers – tőled, kötetlen formája maga a szabadság, és a szent érzés végre nem közhelyes képekkel jelenül meg, hanem egyedi hangon, egyedi ízzel. Na, így szabad, így kell szerelmes verset írni. Gratulálok!
Joc
Szia Joc! 🙂
Szerencsére nem vagyok költő, csak szeretek írogatni; emiatt talán könnyebb megfelelő köntösbe bújtatni érzéseimet, hiszen nem keresem a formákat, megtalálnak.
Nehéz különlegessé tenni egy szerelmes verset, hiszen annyian írtak már róla, hogy lerágott csont, ám a szabad áramlás segítségemre sietett. Örülök, hogy ezt a formát választottam, mert izgalmas volt végigzongorázni, részekre bontani a bennem kialakult egészet, majd újra összerakni, felépíteni, díszes (nem túlcicomázott) ajándékdobozban átadni; olyan képeket, ízeket, hangokat, melyek csak rám jellemzőek, ettől egyediek.
Örülök, hogy megtaláltad versemben a szent érzés összes kankalinos zöngéjét, üdítő szabadságát.
Ha így szabad, így kell szerelmes verset írni, akkor írok még. 🙂
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Tudod, ez valami különleges!
Bár csak ne kellett volna megírnod!
(Amúgy, szerintem költő vagy – ez a véleményem, szerintem értek hozzá.)
tisztelettel, szeretettel: túlparti
Szia túlparti! 🙂
Örülök, hogy különlegesnek tartod, de miért baj, hogy csupa boldogság ez a vers? 🙂
Nekem jólesett megírnom, amolyan "szabadság, szerelem" érzés járt át; talán ez az eddigi legpozitívabb versem, mert a szabadság nemcsak a tartalomban, hanem a formában is megmutatkozik (szerintem).
Látod, mégsem vagyok költő, mert nem sikerült megfelelően átadnom a felhőtlenséget. 🙂
Köszönöm, hogy jöttél.
És nehogy sajnálj, mert ez tényleg különleges! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Mondok fontost: soha senkit nem szoktam sajnálni, az megalázó az illető részére.
(Együttérzés is csak magamban.) "Szok" lenni.
Mondjam az, hogy költő vagy?
Mindegy, katartikus élmény volt olvasnom.
Nem magyarázkodás végett írtam, amit írtam.
szeretettel: túlparti
Szia túlparti! 🙂
Sajnálat kérdésében egyetértek, soha nem viszi előbbre a dolgokat. Az együttérzés cselekvéssel összekötve igen. Örülök, hogy te is így gondolod.
A "költő" mindig megmosolyogtat. Én csak egy ember vagyok a sok közül, aki szeret írogatni. Egyáltalán nem fontos, hogy ennek a tevékenységnek bármilyen nevet adjunk. Az viszont lényeges, hogy jól érzem magam, miközben műveim alakulnak, majd megszületnek. Ha az olvasóknak is élményt adnak, az már hab a tortán. 🙂
Köszönöm, hogy visszanéztél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
… szárnyalj kismadár 🙂 az élet tele van millió csodával.
(Én 30 év múlva is ilyen verseket szeretnék olvasni tőled)
Vox voltam :))
Szárnyalok, Vox, de arra fokozottan figyelnem kell, hogy ne nyesegessem saját szárnyaim.
(Úgy legyen! Harminc év múlva egymás verseit olvassuk.) 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Mindig nehéz helyzetbe kerülök, amikor elolvasok egy versedet és írni szeretnék alá. Nehéz a dolgom, mert nem akarlak közhelyekkel bombázni. Szívem szerint nem is ragoznám, mert bőven elég lehetne, hogy jelezzem, itt jártam, úgyis tudod mit gondolok, milyen gondolatokat generált az írásod. De ez a szívem szerint van, de az agyam meg nem engedi, hogy egy egy elismerő csettintéssel tovább lépjek. Gyomorszorító mélységek, szinte lelki tériszonyom van. Megfeszültek az érzékeim, mire végig olvastam. Talán tévedek, talán nem, de mindegy is, úgy érzem ez most belőled csak kiáradt, teret adtál egy érzés hullámainak. Esetleg egyszer-egyszer felpillantottál miközben írtad, de máris könnyedén ment a folytatás.
Szia Zoli! 🙂
Jól gondolod, valóban kifolytak ezek a sorok, semmi nem állt útjukba. Elég gyorsan született ez a vers, írás közben rákaptam ízére, meglepődtem, hogy egy szabad versben is mennyi lehetőség rejlik.
Ami a mélységet illeti, beletettem. Nem gondoltam, hogy a szonetteken kívül más formába is bele lehet zuhanni, de így történt. Tulajdonképpen mindegy is a forma, csak el kell találni gondolatink köntösét, hogy melyik "méret" illik rájuk.
Így írtam ezt a verset. Illetve inkább a vers írta meg magát. 🙂
Köszönöm, hogy kifejtetted véleményedet. Mindig örülök, amikor arról kapok visszacsatolást, hogy megszólalnak a verseim. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Még mindig én. Ne szerénykedj (!), nincs mire. Ez költészet, és aki a költészetet elköveti, az a költő.
Azért azt én is megemlíteném, hogy megleptél ezzel a formával. Tőled számomra ez szokatlan. De azt hiszem ez is teljesen mindegy, mert minden formában, alakzatban remek verseket alkotsz.
Szeretettel
Zoli
Szia Zoli! 🙂
Jól van, legyen úgy! Költészkedek. 🙂
A forma nekem is meglepetést okozott, hiszen eddig leginkább kötött verselésben nyilvánultam meg. Hirtelen jött ötlettől vezérelve kezdtem ezt a verset írni, tolakodtak gondolataim, ki akartak jönni, megpróbáltam szabad áramlást engedni nekik. Közben hihetetlen szabadságot éreztem, mázsás súlyok gördültek le rólam, könnyű lett a lelkem. Annyira, hogy született egy újabb, mindjárt fel is teszem a második szabad versemet.
Örülök, hogy ilyen jó véleménnyel vagy a műveimről.
Köszönöm szépen! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia kedves Kankalin !
Nagyon egyetértek Zolival (Keresztapusommal) közhelyeket fölösleges ide írni, ez a versed is csodás.
Úgy gondolom, ez maga a költészet.
Olvastam már máshol is, remek lett.
A formával megleptél, de tudjuk mi mindannnyian, hogy neked minden "megy " 🙂
Szeretettel olvastalak : Zsu
Szia Zsu! 🙂
Nem gondoltam, hogy mindenkinek ekkora meglepetést szerzek a formával, bár magam is rácsodálkoztam, hogy mire vetemedtem. 🙂
Örülök, hogy tettem egy próbát, mert folyamatosan törnek elő belőlem a gondolatok, megállíthatatlanok, akár a lavina.
Hogy nekem minden megy? Lehet, de az tesz igazán elégedetté és boldoggá, hogy már az élet is.
Köszönöm szépen kedves szavaidat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Már oly sokszor olvastam e versedet, s nem írtam hozzá
eddig mert igazán nem értek a versek elemzéséhez, pedig e vers
igazán megérdemelné. De mint tudod írni is csak ösztönből írok
verseket, s nem igazi ismeretből sajnos!
Amit tudok legtöbbet Tőled tanultam amiért nagyon hálás vagyok
Neked!!! (pl. ragrím)
Nagy szíved van a verseléshez, s értesz is hozzá e szabad versed
is ezt igazolja mégha az első is minek nagyszerű értékéhez
Szívből gratulálok.
Igazán fontos a szerénység, s az alázat mi szívbéli ösztönödből
fogan, de akiket költőnek neveznek azért nevezik annak, mert
hasonlóan írnak mint Te!( Utalok munkásságodra)
Kívánom szívből, hogy tudj örülni annak, hogy költő vagy e szónak
nagyszerűségének értelmében. folytatom…
Ahogy megismertelek mint szívbéli embert, Te hordozod azokat
a tulajdonságokat ismeretben is mi költővé tesz valakit! Légy
Boldog tőle mert a szó nemes valóságában ez keveseknek
adatik meg, mert sok összetevője van. De ezt Te nálam jobban tudod.
Szívből gratulálok együtt örülve Veled!
Szeretettel:Zoli
Szia Zoli! 🙂
Olyan megható hozzászólásokat kapok, hogy elerednek a könnyeim.
Visszapörgettem az időt, emlékek sorakoznak. Mennyi közös élményünk volt már itt – gondolok az együtt alkotásra, a láncversekre, egymás segítésére -, soha nem feledhető.
Már egy évtizedet töltöttem el a Napvilágon. Annyi szeretetet kaptam, hogy felül tudtam kerekedni az élet írta nehézségeken, és sok mindent tanultam.
Felemelő érzés volt látni, hogy milyen hullámot indított el a szonett megjelenése, azóta számos alkotás született, többek közt tőled is. Nincs annál nagyobb öröm, mint látni az alkotótársak fejlődését, kibontakozását, szárnyalását. Én is hasonló élményeket, érzéseket kaptam, melyeket megfogalmaztál.
Köszönöm neked ezt a megható, szép véleményt. Igazán megörvendeztettél vele. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Ez a vers egészen megrendítő. Nagy öröm számomra, hogy az utóbbi időben a szabad formákat is kipróbáltad; a lelkedből fakadó líra ezen a nyelven is éppolyan tisztán szól, mint a tőled megszokott kötött formákban. Nem volt rövid és nem nyúlt hosszúra, a cím pedig nagyszerűen összhangban van a tartalommal, úgy, hogy mégis mást nyújt az olvasónak, mint amire számít. Örömmel olvastam a gyönyörködtető sorokat.
Laca⚘
Szia Laca! 😊
A „Monogram” egyik kedvencem a gyűjteményemben. Ennek összetett oka van, nem is tudom igazán megfogalmazni. Talán azért, mert ez az első igazi szabad versem, rövid idő alatt született, szinte gondolkodás nélkül, őszintén áramlott, akár a lavina. Valószínűleg emiatt érzed tisztának.
Érdekes, hogy „megrendítő” jelzővel illetted, mert ezt a verset, nem tudom könnyek nélkül végigolvasni, egyre mélyebbre visz.
Örülök, hogy tetszik. Ilyen vagyok (szabadon), amikor nem tudok verset írni. 🤗
Köszönöm, hogy jöttél. 😊
Szeretettel: Kankalin