Utálatom tárgyát képezi
Ő.
Mély megvetés van bennem,
ha látom arcát,
hallom hangját
(mely oly rátartian cseng)
miközben kezével
gesztikulál erősen,
túl erősen.
Hát, ez van.
Tenni ellene nem tudok,
elviselni nehéz
és amúgy is -minek?
Élek én is.
Él ő is.
Együtt vagyunk.
Hálunk. Eszünk. Lélegzünk.
Monológ, de jó
By flora
3 hozzászólás
Kedves Flora, töbször elolvastam a versedet és igazából nem jöttem rá, hogy ki az utálatod tárgya. Elöször arra gondoltam, hogy a párod az, mert megromlott a kapcsolatotok, de akkor nem hálnál vele. Végül abba maradtam, hogy van egy másik éned és arról irtad a verset. Szerintem nagyon jó, elgondolkodtató, tetszett.
Üdv: József
dindooooooooooooooooooooooooooooooooooo
Kedves flora!
Tetszik a versed, eredeti, furcsa érzéseket kellt az olvasóban és kérdéseket,
Mint pl: kiről szól? ahogy szhemi említette rólad, másik énedről, vagy nem, de érdekes, pozitívan érdekes a műved és kifejezetten eredeti.
Gratulálok és olvasd munkáim, ha ráérsz.
Üdv:Metal Koala