morbid

nem voltam még halott
én élve agonizálhatok
ok van rá temérdek
cipőfűzőm gilisztatenyészet
elmémben lyukat rágnak a molyok
lassan de biztosan megtébolyodok

reccsenve esik szét a biztonság
az árnyékom is két méterre jár
napom mellett a felhők vakon
tapogatnak és én hagyom
kezüket fogják még a bátrak
tán nekik épülnek már a sátrak

kiverni a gondolatot a fejemből
igyekszem de ez rettentő
potenciális hullák vagyunk
mindannyian
bizakodva, hogy a kaszás talán kihagy
nem vágja ki talpunk alól a talajt
ott a fű jövőre is kihajt
pedig a halál nevű személy nem válogat
csak lazán rád mutat
kirántja a gyenge szemfogat
majd tülkölve eltolat
mert elfelejtett kihúzni a sorból
másokat