Morpheus és a Hórák tánca

Át ezer éjszaka könnyein jéghideg hűs mosoly ébred
Vérvörös napkelet ajkain Tél nevetése oly édes
Széditö ködruha ráborul zúzmara lepte testére
Messzire hallik, a jécsapot rengeti fagy nevetése

Hópihe szárnyal a végtelen kék egen által a mélybe
Erre is-arra is elviszi útja és táncol a szélben
Végtelen fény-simogatta folyójegen megpihen végleg
Jéghideg jégtükör nyúl el és arra tekintve is szédelg

Fagy-mosoly hűti a jégbe bezárt szivet és amott lépdel
Tél maga, hópuha köntöse vállaira kiterítve
Jéghideg homloka gyöngyözik, rá ahogy kék Hajnal néz le;
Izzik a szőke hajú ara sárgulo vágyteli fénnyel

Leng ide-leng oda zúzmara lepte fa ága a szélben
Jégcsapok csúcsain játszik a fény meleg színe fehéren
Porcukorként puha hó lebeg, hull le, ficánkol a télben
Tél maga lépked és szép, szelid álmokat hint a vidékre