Pillantások rücskeiben virágzó mondatok,
mokaszinlépkedő eltűnt nappalok.
Szinesztézia vándor neveken,
sétapálca elfésült régi szerelem.
Fázik a mozzanat tél járja át,
mosolygós csónakú délutánt.
Vállakon ringó kötött sóhajok,
kínt harapdáló félszeg csillagok.
Mosolygós csónakú vállainkon
By Alkonyi
8 hozzászólás
Szia Alkonyi!
Megint egy szép hangulatos írás!
Itt különösen tetszett:
"Fázik a mozzanat tél járja át,
mosolygós csónakú délutánt."
Külünös,szép hangulat!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Szia sailor!
Egyre több hangulat "sorakozik" az asztalomon😊
Szerelmese vagyok az írásnak.
Örültem Neked.
Szeretettel: Alkonyi
Szia Alkonyi! Ez a vers se hazudtolja meg önmagát! Meglepő képek, fura, új szó-ősszetételek! Tetszik! Szeretettel: én
Szia Bödön 😊
Mint,ahogy én sem ….. 😄
Szerettem volna máshogy írni, de valamiért ez vagyok én…
Így írok én…
Fejlődni lehet ,a stílusom viszont ilyen…😊
Köszönöm látogatásod 😊
Szeretettel: Alkonyi
Szia!
Tetszetős sorok! 😁
Üdv:
András
Szia András!
Örvendek kérem 😊
Üdvözlettel: Alkonyi
Egyre több hangulat "sorakozik" az asztalomon😊
írod
tedd fel öket!
Szeretettel:sailor
😊
Úgy lesz.