egy közönyös világba
nézd csak ide csöppentünk
de mosolyt kéne csalni
az emberek arcára
csalva csalni mert másképp
nem fognak fények kúszni
a fáradó lelkekbe
néha kicsit el kéne
veszni a boldogságban
ez hiányzik úgy nekünk
elvetni a láncokat
melyek húznak a sárba
s ragyogó nevetéssel
teremteni új ösvényt
a legnagyobb sötétben
kacajokkal beszélni
nem mondani egy szót sem
csak kacér pillantásokkal
fizetni nagy hálásan
azoknak kik még észre
vesznek egy kis jókedvet
jajj meg kéne próbálni
mindenkit belelökni
a tűnő boldogságba
és ottfelejtve őket
menni utunkon tovább
hátha majd visszakapunk
pár mosolyt mosolyt mosolyt
7 hozzászólás
szia!
Épp tegnap olvastam: Addig nevess ameddig tudsz az a legjobb gyógyszer!
De ahogy te gondolod az még jobban hatna. az utolsó vers nagyon értékes számomra, de az egész egyben nagyon szép gondolatok!
Barátsággal Panka!
Szia!
Köszönöm szépen, hogy írtál véleményt. Azt hiszem, főleg ebben a sápadt őszben, hogy igenis kell a mosoly… de sajnos az emberek nehezen veszik rá magukat, ezért írtam. Hátha. 🙂
Kreeteeka
Egy mosoly sok mindenre jó, és nem kerül nekünk semmibe, de nekünk is jót tesz és annak is aki kapja. Valóban nagy szükség van rá, remélem sokan olvassák a versed! Üdv Era
Kreeteeka!
Egyetértve mosolygok most Veled. segítek belökdösni a boldogságba az embereket…
Igazad van, felejtsük is ott Őket!!!
Szeretettel: Falevél
Era és Falevél!
Köszönöm szépen, hogy hagytatok nekem pár sort, igazán jól esik. Akár egy mosoly. 🙂
Jól összefoglaltad az utolso versszakban a vers mondanivalóját. Legalábbis én úgy érzem az egy szummázás, amit egy szép gondolattal fejeztél ki. 🙂
Drága Aiszisz!
Örülök, hogy tetszett a vége, igazából nem gondolkodtam (csak a szótagszámokon), azt írtam, ami jött. 🙂
Kk