Volt egy ember ki mindenkit megértett,
Kit akaratlan mindenki megsértett.
Keveset láttuk, de velünk mindig nevetett,
Ő volt, kit szívünk a legjobban szeretett.
Mindenhol ott van, s mégsincs sehol.
Csupán fülünkben zúg, ahogy vidáman dalol.
Bizony halljuk, hogy lágyan zenél,
Mert emléke még most is köztünk él.
Volt egyszer réges-rég egyetlen ember,
Ki csak jót tett, s kit a sors meg nem ver.
2004. április 18.
1 hozzászólás
nagyon tetszik a vers! minden rím összecseng, és kerek egész.nem tudom megfogalmazni hogy milyen, de egy bizonyos hangulatot ébreszt bennem a vers.