és mégsem,
amikor felnőttként hiszel a
mesékben,
amikor hajadat lebbenti a
szélcsend,
akkor meg kéne állni…
Amikor már majdnem
ott vagy,
csak egy hajszál a mától
a holnap,
amikor esik szét, de még
nem porlad,
akkor meg kéne állni…
Amikor a fény az
árnyék,
hangok nélkül érted
kiabálnék,
amikor alig rebben a
szándék,
akkor meg kéne állni…
Igen.
Akkor meg kéne állni,
azt hiszem,
elgondolkozni,
most mi legyen?
10 hozzászólás
Szia!
Sokszor nem tudjuk, hogy mikor kellene megállni, de te ezt nagyon jó megfogalmaztad.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm a véleményed kedves Rozália!
Üdvözlettel: Gyömbér
Drága Gyömbérkém! Ez olyan dallamos, hogy zenét kíván..öröm volt olvasni, gratulálok szeretettel!:)
Nagyon köszönöm kedves sleepwell!:)
Nekem is eszembe jutott, hogy "elgitározom"…:)
Igen, Gyömbér, néha vannak ilyen "most mi legyen?" pillanatok
Versedben nagyon érzékletes példákkal illusztrálod…
Igen, kedves Dóra, most nekem is egy ilyen "meg kéne állni pillanatom volt", és meg is álltam…mondhatom, megérte! 🙂
Üdv: Gyömbér
szép ez így is… gitárral bizonyára szebb
tetszik nagyon
üdv: András
Nagyon szép…d.p.
Kedves Gyömbér, egyedien, szp íven (megszokottan szép íven) vezetted a gondolataid, és vittél magaddal. Nagy igazság, és kellemes, mégis, örök kérdéseket rejtő képeid elragadtak. Remek vers, élmény volt.
aLéb
Kedves Gyömbér!
Megtaláltam ezt a versed. Nagyon elgondolkodtató. Ez egy intelem én annak veszem.
Gratulálok! Szép elmélkedés.
Ági