összebújnak a
reggeli fények
a fák is
egymáshoz érnek
szelíden leng
a szél
*
forrón zuhog az ég
színeket álmodik
a Nap
szétfolynak a
viaszmadarak
*
tócsába lép az est
az Istent ne keresd
majd bekopog az
ablakon
ha fázol
*
egyszer úgyis menned kell
mondd
miért félsz a haláltól?
7 hozzászólás
Ez nagyon tetszik nekem. Van benne valami eredendően lágy, mint egy simogatás. Főleg a végében – "mondd, miért félsz a haláltól?"
Szelíd kérdés, olyan, mint egy suttogás, valahogy megnyugtató. Nálam nagyon eltaláltál vele valamit.
Szeretettel, Miléna
köszönöm figyelmedet szeretettel
Kedves Andi!
Ügyes. Passzol a vers és a videó. Látom saját készítésű az is, de lehet tévedek.
Gratulálok!
Ági
köszönöm szépen, a videót a vershez készítették.
Valóban mozaik, bár a két utolsó versszak nagyon egymásra talált.
Tetszik.
Üdvözlettel, Zsenál
köszönöm szépen, szeretettel
Szervusz, Andy!
Megnéztem a videót is. Bár soraid önmagukban is sajátos hangulatot teremtenek, a videó képi és hanganyagával voltaképpen már elragadnak. Nagyon jó!
Szeretettel: Laca 🙂