Amikor majd a nagy közösségi oldalon
ismerősként visszajelöl engem az Isten,
akkor, igen, akkor fogom
megérteni, hogy éltem egyáltalán,
addig valamelyikünk – vagy ő, vagy én –
csak kamureg, de ha visszajelöl,
Istenem, bár visszajelölne,
akkor majd már mindent elhiszek neki,
csetelünk éjszakákon át,
míg el nem sötétül a képernyőm, mert
kifogyott végleg az aksim.
– Ugyan, te jámbor,
még mindig elhiszed, hogy
ő maga kezeli a profilját?
Kelj föl és járj, Írástudó,
keresd máshol a jeleket!
11 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Engem idegesít ez a vers. Ki kicsoda? Nem érdekel.
Irodalom az irodalomról szóljon szerintem. Sajnálom.
Ági
Megmondom őszintén, meglepődtem a hozzászóláson. Szerintem Zoltán nem érdemelte meg, de a szabad véleményalkotás és nyilvánítás, gondolom…
Megpróbálom összefoglalni, számomra mit mond ez a vers.
A cím egyértelmű. Nekem legalábbis teljesen. A cím ugyanis, ha jobban megnézed, így szól:
"Mi könnyebb? Azt mondani, hogy bocsánatot nyernek bűneid, vagy azt, hogy kelj föl és járj?"
Vannak, akik csak szimplán fohászkodnak, hogy segítsen az Isten.
S vannak, akik az irodalomban metaforákba ágyazva teszik ugyanezt. Például Szokolay Zoltán ebben a versben.
Modern korban élünk. Manapság az ember gyermeke nem a templomban él közösségi életet, hanem pl. a fészbukon.
Hogy ki az, aki abszolút hisz Istenben?
Talán az, aki nem kérdezi meg soha, hogy "miért kellene hinnem benne, hiszen sosem láttam".
Mindannyiunkat elővesz a kétség, olykor-olykor. Amikor borzasztó nagyon szeretnénk tudni, TÉNYLEG visel-é ránk gondot a Gondviselés.
Fricska ez, méghozzá rafinált…ez a "mutasd meg Magad, Isten, hogy létezel, és segíts, legalábbis hallgass meg engem".
Ebben a versben a Költő -kissé profánul, szerintem, de cseppet sem taszítóan- a fészbuk-szerűségen szeretné Istennel megosztani a gondolatait. A közösségi oldal ebben az esetben egy költői kép.
Ha tévedtem vagy félreértelmeztem, bocsánat.
Elnézért kedves Andrea, hogy belekontárkodok: Mt.= Máté evangéliuma, amennyiben jól értelmezem.:)
Zsóka
Igen. Szerintem sokan értjük, azért idéztem Máté Evangéliumát, mint a címnek a megfejtését.
Örülök, hogy nem generált káoszt ez az egész, mert szerintem ez egy mély és jó írás. Érteni kell, tény, ha nem is első olvasatra válik érthetővé, de telistele van kódokkal.
(kriptográfusok, hajrá…)
Zoltán: kösz a "pályatársad" jelződet.
Enyhe túlzásnak érzem, de azért aranyossss 🙂
Köszönöm a hozzáértő hozzászólásokat.
Az irodalom alapkönyvéből, a Bibliából szerettem volna kiindulni,
ahogyan azt – helyesen! – idézi is itt az egyik pályatársam.
"Mi könnyebb? Azt mondani, hogy bocsánatot nyernek bűneid, vagy azt, hogy kelj föl és járj?" – ezek Jézus szavai, ahogyan Máté Evangéliumában szerepelnek.
Az írástudóknak mondja, amikor egy bénát akar meggyógyítani, mert belelát a gondolataikba, s azok bűnösnek tartják a bénát, nem akarják, hogy meggyógyuljon.
Egynémely írástudók, kik magukat szépíróknak sem átallják nevezni, ma is ilyenek:
csak magukat vélik ítélkezésre alkalmasnak és tévedhetetlennek.
A különféle hálózatokban pedig szaporodnak a félrevezető jelek. Mondhattam volna csatornákat is, hömpölyög bennük önnön szennyünk. Istent nem a neten, hanem valahol egy erdő mélyén, avagy akár a kutyánk szembogaráben láthatjuk meg.
A vers második megszólalója erre utal. Meg arra, hogy egész életünkön át rossz helyen kerestük.
Kedves Zoltán!
Sajnálom a bántónak tűnő hozzászólásomat. Talán fáradt vagy kimerült vagyok ezért nem reagáltam megfelelően a versre. Én pedig tévedtem.
Számomra nem tűnt bántónak.
És nem bánom, hogy ide tévedt, kedves Ágnes.
Kedves Zoltán!
Köszönöm a választ.
Barátsággal: Ági
Nekem tetszik ez a modern megközelítés. Kőtáblák… üzenőfal.
"Irodalom az irodalomról szóljon szerintem." Ági, ezt valahogy nem értem. Te igen?
Ez jó:)) Már én se értem minek írtam, de már mindegy.
Ez nem is neked szólt amúgy:))
Lényegtelen:)))