Mucsi Antal: …és egy könnycsepp… / …und eine Träne…

… és egy könnycsepp lecsordul arcomon …

A tél lassan jelentkezik, a hideg itt van már,
melegen felöltözve az utcára bátorkodom.
Az eresz alatt dideregve egy utcai zenész áll,
látom, és egy könnycsepp lecsordul arcomon…

Be van burkolva, énekét hallom a sál alól,
kicsit megrázkódom a rég nem hallott dalon.
Egy ismert, szép szerelmes melódiát dúdol,
hallgatom… és egy könnycsepp ismét lecsordul arcomon…

Megállok és hallgatom a hegedű síró hangját,
szomorúan végig simítok őszülő hajamon,
pillanatra elfelejtem életem minden haragját.
érzem… és egy könnycsepp lecsordul a már nedves arcomon…

Egy aranyos kislány, olyan három éves,
galambokat zavar e karácsony előtti napon,
gondolatom az én kis unokámra téved,
eszembe jut minden… és a könnyek már folynak az arcomon…

Majd egy pillanatra nem hiszek fülemnek:
„Nagyapa, megfogsz nekem egy kis galambot?“
A kislány kérdezte tiszta magyar nyelven,
… és most már a könnyek, mint zúduló patak folyik le arcomon…

Tőlem, az életben ezt már senki sem kérdezi,
anyja megtiltotta, mint nagyapa, az unokám szeretni.
Talán, valamikor ott fenn vagy ott lenn, meg fogom érteni,
…és akkor egy csepp könny sem csordul le már, többé az arcomon…

Mucsi Antal-Tóni 2009 December 04

… und eine Träne tropft von meinem Gesicht …

Der Winter kommt langsam, die Kälte ist schon da,
warm angezogen traue mich auf das Zwielicht.
Ein Strassenmusiker zittert unter der Traufe,
ich fühl’ es… und eine Träne tropft über mein Gesicht …

Warm eingepackt, höre ihn unter dem Schal singen,
es schaudert mich bei dem so lang nicht gehörten Lied.
Summte eine bekannte, schöne Liebesmelodie,
ich fühl’ es…und wieder tropft eine Träne über mein Gesicht …

Blieb stehen ‘d lauschte der weinenden Stimme der Geige
und kratzte ich sanft mein grauhaariger Kopf schlicht.
Ein Moment vergass ich die ganze Wut des Lebens
und tropften wieder die Tränen über dem feuchten Gesicht …

Ein süsses kleines Mädchen, circa drei Jahre alt,
die Tauben jagte sie an diesem vorweihnachtlichem Licht,
mein Gedanke landet bei meiner kleinen Enkelin,
es kommt alles in Sinn… und die Tränen fliessen schon an Gesicht …

Dann traue ich für einen Moment meinen Ohren nicht:
„Grossvater, kannst du eine Taube fangen für mich?“
Das kleine Mädchen fragte ihn fliessend Ungarisch,
…und die Tränen wie ein wilder Strom, floss über mein Gesicht …

In meinem Leben fragt mich das niemals keiner,
ihre Mutter hat es verboten unvergänglich.
Vielleicht irgendwann werde ich es auch verstehen,
…und dann tropft kein Tropfen mehr runter, nie mehr auf mein Gesicht …

Fordította: Mucsi Antal-Tóni